Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - I. 1692. márcz. 15—ápril. 25. Szebeni országgyűlés

r. A Bethlen Miklós által lehozott diplomát a császár válságos körülmények közt állította ki: Thököly beütött Erdélybe s a törökök nagy készületeket tettek, hogy veszteségeiket kiköszörüljék. Erdély békés birtoklása pedig a császárra nézve azért is fontos volt. mert az ország hadainak téli kvártélyul szolgált s mert a szomszédban harczoló hadseregét onnan élelmezhette. Mint IV. Henriknek Páris megért egy misét. Leopoldnak is megért Erdély egy diplomát, s ennek megadására annál könnyebben határozhatta el magát a császár, mert nem volt szándéka visszacsatolni Magyarországhoz s annak erejét azzül is megnevelni. Anynyival szivesebben beleegyezhetett, mert nemsokára kitűnt, hogy Erdély három nemzete s négy vallása nincsenek békés egyetértésben egymással. Mikor az 1691-diki országgyűlés követeket küldött fel Bécsbe, hogy a diplomát ünnepélyes alakban állíttassák ki és vegyék át. a követek közül kettő külön megbizást is nyert, hogy külön érdekeket támogasson lehetőleg titokban. Az erdélyi katholikus státus megbízta Gyulaffy Lászlót, hogy a katholikusok sérelmeinek orvoslását eszközölje ki.

1) s a szász egyetem Klocknert, hogy a szászok ügyében emeljen szót. így történt aztán, hogy az ünnepélyes alakban kiállított diplomában nagy eltérések vannak a régitől: tulajdonképen betoldások, melyek már a diploma végrehajtását a császár tetszésétől tették függővé. így például a harmadik pont végén Leopold a régi törvények megerősítésénél kimondja, hogy *) Lásd Törvények ós Okiratok II.