Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - XVII. 1698. ápril. 8—18. Fejérvári országgyűlés

1698. ÁPR. 8—18. 51 XVII. Az 1697. szeptember 11-diki fényes zentai diadal után már mindenki előre láthatta, hogy a török háború nem i'og sokáig tartani s az erdélyi kormányzás végleges átalakítása nemsokára be fog következni. Mintegy előjele volt annak, hogy a Bécsbe felrendelt három főhivatalnokkal tudatták, hogy gondoskodjanak előre ;i hadseregnek szükséges májusi victualék korán leendő kiszolgáltatásáról. A rnagasinum fősziikségleteiről a kormányzó és társai hazajövetelük után fognak gondoskodni. Azonkívül pedig 1.000,000 frt felvetéssel terheltetik Erdély. Az ország erre nem volt elkészülve, annyival inkább, mert a mult évi rossz búzatermés és inség a felcsigázott követelmények teljesítését nagyon nehézzé, csaknem lehetetlenné tette. De a dolog elől nem lehetett kitérni s a kormányszék ápril 8-dikára országgyűlést hirdetett. A három Bécsbe hívott főúr az országgyűlés határidejéig nem érkezvén vissza, nélkülük kellett a tanácskozást folytatni. Mindenekelőtt felterjesztést intéztek a császárhoz, melyben előterjesztették az ország szomorú sorsát s könyörögtek a terhek envhitéseért. A panaszos levélnek nem nagy hitelt adtak Bécsben, mert a kormányzó és kincstárnok eszeveszett költekezései és vásárlásai következtében az intéző körök Bécsben arra a gondolatra jöttek, hogy rendkívüli gazdagságnak kell lenni az országban, hol csak két főúr is ilyen pazar fényt fejthet ki.

1) Az országgyűlés ápril 18-dikáig meghozta a törvényeket. Az 1-ső articulus elrendelte, hogy bármily nyomorult és fogyatkozott is az ország, de a császár iránti hűség megmutatására. a hadsereg élelmezésére a magasinumba kellő mennyiségű búzát szállítsanak, mint május havi illetéket. Ezt aránylagosan kivetették a vármegyék közt, oly módon, hogy a mit a parasztság nem tud megadni, a nemesség szolgáltassa be, a szász nemzetre, a székelyekre, az oláh papokra és városokra aránylagosan. ') Bethlen Miklós II. 172—3. 11.