Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - XIII. 1696. szept. 10—nov. 28. Gyulafejérvári országgyűlés

PJ közben november 2. és 3-án az országba bejövő újabb ezredek ügyét kezdték tárgyalni. Elhatározták, hogy a rendek átírnak Lichtenstein berezegnek, hogy az újabb ezredek benyomulását az országtól fordítsa el, mert ha ez megtörténnék, az ország teljesen kimeríttetik s végső Ínségre fog jutni. A rendek azt akarták, hogy ezt a levelet a kormányszék pecsétje alatt küldjék el, mit a kormányszék nem akart elfogadni. — Yégre is abban egyeztek meg, hogy más átiratot készítenek. Ennek megírásával Zabaniust bízták meg.

1) Ezen este, november 3-án, tartott ebéden Bethlen Elek. az elnök, az ebéd végén egész véletlenül gutaütésben rögtön meghalt. November 5-én koporsóba tétetvén, Keresdre küldetett, testületileg adván meg neki az utolsó tisztességtételt. November 6-án a rendek a kormányzó palotájában gyűltek össze. A kormányzó itt tudatta velük, hogy ő a guberniunnnal egyetértve, új elnök kinevezése ügyében ő felségének előterjesztést fog tenni. Ez a dolog a rendeknek sehogysem tetszett, kik úgy voltak meggyőződve, hogy az elnökválasztás joga őket illeti. Alvinczy Péter vezetése alatt követséget küldtek a kormányszékhez, de semmit sem vihettek ki. A rendek ismét tárgyalni kezdték a dolgot s abban állapodtak meg, hogy valamint a tanácsurakat, úgy az elnököt is az ország közösen válaszsza a főkormányszékkel. Az nap délutáni ülésben ismét e kérdésnek tárgyalását folytatták. midőn a kormányzótól izenet érkezett hozzája, hogy hagyjanak fel minden más dolog tárgyalásával s nyúljanak a portiohoz. Ha pedig ezt tenni nem akarnák, a gubernium fog a portioról disponálni. Am legyen, válaszolták a rendek, hozzáfognak a megkezdett dolgok folytatásához, de ha az elnökválasztásban olyasvalami történik, mi kedvük ellen van, fentartják jogukat. Másnap, november 7-én, az ügy befejezést ért. A gubernium beleegyezett abba, hogy az elnökválasztás közös ülésben történjék. Elnökké Keresztessy Sámuelt választották meg, tanácsúrrá pedig Zabanius Jánost. ') A november 3-án az országgyűlés neve alatt kelt levél egész terjedelmében olvasható Wass György Naplója 228—29. lapokon.