Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

idén is parancsolatja újabban a méltóságos aulica camerától felőle. Melyre gróf Apor úram: Igen is, én holnap is urgeálom, de Kegyelmetek az haza törvényére engemet erősen megesketett, arra is köteles vagyok. Erre Bethlen Miklós: Valóba szép urgeálás bizony, előre megcsinálni a kelepczét, hogy törvény ne légyen, és azután urgeálni. Szörnyű dolog ez, ennyi időtől fogva, hogy Bécsből lejöttünk is, ihol én semmi effectumát az én irántom lött ő felsége kegyelmes parancsolat inak nem absequálhatom. Ha egy czigány, ha egy lovász volnék, nem lehetnék alábbvaló sorsba, a mint vagyok, melyre nézve én protestálok, hogy ha az engemet néző dolgok és az ő felsége azokról lött kegyelmes decretumi mégis procrastináltatnak. En kételen leszek ő felségének alázatoson remonstrálni, hogy én itt igazságot nem találok, ha ő felsége másképen a maga parancsolatit végben nem viteti. És ez ilyek szerzik az olyan decretumokat, mint a Macskási Péter dolgáról valók, hogy extraordinaria commissiók legyenek és a generalis legyen praeses benne. En ugyan a méltóságos guberniumot az ő felsége decretumi effectuáltatásáról memoriálémmal is meg akartam találni holnap etc. Gróf Apor úram: Nem mehet bizony Kegyelmed elé, mert Kegyelmed soha sem jár az ország törvényes útján, hanem mindenkor csak imigy-amúgy. stb. Felel Bethlen Miklós: Hát a tordaiak nem jártak-e az ország után, mikor a táblán periették a malom dolgában. Az itélőmester Sárossi úram az sentenciát, kiadta és Kolozsvárra küldötte, a generálistól per staphetam hozott válasz fasciculusssába, melyet gubernátor úram küldött hozzám és én nem tudván, hogy ott inter publica negotia vagyon és akkor szintén Bécsben expediálván, küldöttöm az egész fasciculust egy cancellistától kegyelmedhez, hogy a mig az tanácsúrak felgyűlnek, Kegyelmed olvassa meg és én is mindjárt odamegyek a tanácsra. Hát azt Kegyelmed már több ahhoz való iudiciális levelekkel miért suprimálja, miért nem adja ki az itélőmesternek ad iteratas requisitiones, hiszen Kegyelmednek párt vagy mását adná a szokás szerént az itélőmester authentice, ezt Kegyelmed salvo honore et conscientia sem úgy mint tanács, sem úgy mint Torda vármegyei főispán, a törvényre és a tordaiaknak is hűtős lévén, nem cselekedheti, hogy az causánsok leveleit igy intercipiálja. A mint hogy én Kegyelmedet gubernátor úram és kegyelmeteket méltóságos gubernium, s Kegyelmedet itélőmester úram kérem, s kénszerítem tiszti kötelességére és hütire, hogy ezt a dolgot orvasalja meg, mert hiszem Kegyelmed gubernátor úram tudja ezt a dolgot.