Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

baronum, magnatum nobiliumque et circumspectorum, utet caeterorum statuum et ordinum trium nationum regni huius Tranniae et partium Hungáriáé eidem annexarum instantia benevole exaudita et admissa praespecilicatas universas articulorum eorum constitutiones nobis praesentatas, quoad omnia et singula earum puncta ratas, gratas et accepta habentes, benevolum eisdem consensum pariter et assensum praebuimus

; easdemque authoritate functionis nostrae ratificatas confirmavimus assecurantes dominos raemoratos status et ordines, quod easdem in omnibus punctis et articulis tam nosmet observabiinus, quam etiam per alios quoslibet observari faciemus, prout eosdem acceptamus, ratifi camus et confirmamus, inviolabiliter observandas. Datum in civitate Alba Julia, die decima quarta Julii ultima videlicet declarati generalis nostri conventus, anni millesimi sexcentesimi nonagesimi octavi. Samuel Keresztesi praesidens, mp. (P. H.) Magister Petrus Alvinczi protonotarius, mp. (P. H.) Magister Joannes Sárossi protonotarius, mp. (P. H.) Más kézzel: Az székelység az 25,000 forintot így repartiálta maga között: Udvarhelyszék ti hung. 7000. Háromszék Ü » 8400. Csik Gyergyó Kászony ti 4300. Marusszék H. 3600. Aranyosszék Ü

. 1700. — Summa H. 25,000. — (Eredetije az orsz. levéltárban, gyulafehérvári osztály, országgyűlési articulusok B. Összehasonlítva a Korniss Mihály által készített másolattal.) u) 1698. okt. 20. Cserei Mihály projectuma az adózás könnyítése ügyében. Az mi bűneinkért Istennek haragját rajtunk nevekedni naponként tapasztaljuk, azt is, hogy valamig a két nagy nemzet között való fegyver le nem tétetődik, mindaddig szegény hazánkban bizonyos számú hadaknak szükségesképpen kelletik lenni. Azoknak penig. hogy másunnan lehessen sustentatiójok, nem remélhetjük. Szegénységink penig már mindenből kifogyott s menten megyen a szomszéd tartományokban, az holott életet találhasson magának. A melyhez képest igen szükséges volna mindnyájunknak arról gondol-