Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)
35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok
Ad 5-um. Mind méltóságos generális urammal iratunk, mind magunk írunk az vajdának megorvoslása felől. Ad 6-um. Ezután úgy lészen. Ad 7-mum. Lévén ez iránt ő felségének kegyelmes resolutiója propositióban, communicáltátik ő kigyelmekkel. Ad 8-vum. Ad 9-uiii. Lészen gondunk reá. Ad 10-mum. Mind az őt székből itt lévén az becsületes főtisztek ő kigyelmek magok között, ha lehet, egyezzenek meg erről, ha pedig nem, recurráljanak ő kigyelmek az gubernium hoz. Ad 11-iiin. Ugy tudjuk eddig is az commissariatustól bonificáltattak az ilyen expensák, úgy ezután is bonificáltatnak. Ad 12-um. Csaknem közönséges lévén az ilyen nyavalya és panasz az egész országban, igyekezzük ő kigyelmekkel együtt ugyan most megorvosolni. Ad 13-um. Igyekezzük, a mennyire lehet, a méltóságos generális előtt orvosolni. Ad 14-um. Az hazának nagy kárára volna annak az égett bornak felszabadítása, azért nemhogy az articulus tollálását javallanók, sőt szorosabb manutentióját és praxisát kivánjuk, úgy hogy még azok is, a kik impingáltanak ellene, megbüntettessenek. Ad 15-um. Ha elmulatta, publicáltassa az articulus szerén t. Ad 16-um. Világosítsák meg ő kegyelmek ezt az postulatumot, jobban specificálván név szerént, hely szerént az ilyen casusokat, hogy ahhoz képest lehessen osztón valami conclusum felőle. Ad 17-um. Minthogy közönségesen sok helyről jött ilyen panasz, méltóságos generális uramat requiráltuk felőle, és azt igérte, hogy az ilyen casusok specificáltatván, az commissariatuson bonificáltatja. Ad 18-um. Mü azon vagyunk, hogy az haza törvénye szerént igazodjék el dolgok. Ad 19-um. Mü ő kigyelmeket szabadságokban nem háborgatni, hanem megtartani kivánjuk és úgy hisszük, ő felsége az mi kegyelmes urunk is hasonló kegyelmes intentióval vagyon ő kigyelmek iránt. (A gróf Korniss Mihály által készített másolat után.)