Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

való sok portiónknak pótlásához engedtetnék az felséges udvartól, signanter pedig keserves megbántódások punctuatim következnek ez ide alább megirt mód szerént. 1. Punctum. Az elmúlt ősszel az nemes vármegye engedelmeskedvén a méltóságos regium gubernium parancsolatjának, Solari úrhoz (noha hivatta az nemes vármegyét accordára, de el nem ment s követ atyánkfiait is nem küldötte, melyre nézve gróf Solári úr egy compániát reánk quartélyban beszállított, portiónk pedig az mennyi arra az regimentre volt assignálva, képtelen executióval és sok költséggel öt német forintjával s egynehány garasával praevie et ante tempus exigáltatott. Mimpergar regimentjére is hasonlóképpen lévén bizonyos summa portiónk assignálva, ki is simili exucutione mediante, annyira, hogy a mellett való executió szenvedésünk és minden egyébb káraink többre extendálnak ezer rh. forintnál, mely károkat, ha mi meg nem tiltatunk volna Solarihoz való meneteltől, mind azon megtapasztalt kárvallásinkat eltávoztathattuk volna. 2. p. Ha az nemes ország dolgainkat nem orvosolja, bennünket voltaképpen ebben az esztendőben nem protegál, s portióink limitatióit is kezekre nem vészik, végképpen el kelletik pusztulnunk, mert majd Pozsonyban az repartitió idején nem lészen az ki vármegyénknek kicsiny és megromlott voltát forgassa, annyira reánk vetik és oly bő mértékben repartiálják. hogy el nem szenvedhetjük, hanem, ha ő nagyságok s ő kegyelmek serio és strictissime parancsolnának az nemes cancelláriára, hogy magunk oda küldendő követinkkel együtt forgassák és oltalmazzák romlott vármegyénket. 3. p. Kegyelmes urunk ő felsége mostani commissiójába szorgalmatosan parancsolja, az tavalyi conscriptiója palatínus urunk ő herczegsége kezéhez való vitelét, melyet, ha tavaly is Posonban felvihettünk volna, elhisszük, romlott vármegyénk annyira nem graváltatott volna. Ez iránt is, ha mi jót könnyebbségünkre és megmaradásunkra az nemes ország feltalál, méltóztassék orvosolni és elkövetni. 4. p. Több romlásink között nem utolsó pusztulásunknak jele ez is, hogy vármegyénkből nemes Bihar- és Szathmár vármegyékben lakosinknak fele, vagy harmadrésze is az elmúlt esztendőknek forgásiban transfugiáltanak s oda recipiálták magokat szabadságot kiáltván az vármegyékben (más vármegyéknek is lévén ilyen megbántódások), melyeket sok rendbéli requisitiónkra is semmiképpen nem remittáltak, hanem, ha onnan felül mind az nemes vármegye fő- és vicetiszteire, s mind pedig váradi commendans uramra ő nagyságára, és ha lészen quartélyozandó militiarius, külön-