Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)
35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok
1692. SZErT. 25 OKT. 6, 119 generalibuseo rundem comitiis, ad diem vigesimum q u i n t u m mensis S e p t e m b r i s a n n i praesentis millesimi sexcentesimi nonages i m i s e c u n d i in o p p i d u m T horda ex e d i c t o excellentissimi domini gubernátor is et regii g u b er n i i T r a n sy 1 v a n i c i i n d i c t i s et c e 1 e b r atis conclusi. Articulus I. A 1) a n n o 1657. elbujdosott jobbágyok r e p e t itiójárúl. Nagyságod méltóságos propositiójából értjük, hogy a sok sellérek ez hazában here módon való élése nagy alkalmatosságot szolgáltat arra, hogy az adózó helyeken lakó emberek elszökvén, a sellérségnek szine alatt lappangjanak, mely miatt a kapu számok is nem kevéssé pusztultanak meg, melyet magunk is nem kevés fogyatkozásunkkal tapasztalván lenni, az efféle elszélledett jobbágyoknak reductioja felöl és az sellérek szolgáltatásáról eddig emanáltatott articulusok helybe maradván, légyen szabadságában ki melyik articulus szerént procedál s jobbágyok repetitiójában. Alioquin, a ki haszontalan költéssel prolongálja az jobbágy megadását, az praetendenst törvénynyel fárasztván oknélkiil, az eddig való usus szerént vévén eszébe, hogy törvénynyel convincáltatik, ha comprommittálja is az felperes simpliciter elvenni ne tartozzék, hanem kétszáz forint poenának és a repetitiótól fogván való expensáknak és az örökös helyen azalatt rajta elmaradt adónak refusiójának depositiójával tartozzék a jobbágyot restituálni. Ezt peniglen ab anno 1657. elbujdosott jobbágyokról értjük. Articulus 11. Az kapuszámokról. Ertjük azt is Nagyságod méltóságos propositiójából, hogy győzödelmes császár, koronás királyunk ő felsége kegyelmes diplomájában tett intimatiójára nézve az közelebb elmúlt szebeni gyűlésben Nagyságoddal együtt authorá Itatván bizonyos személyek az becsületes szász natióval ő kegyelmekkel a kapuszámjok dolgát Nagyságod miképen complánálta volna és az ő kegyelmek kapuszámja bizonyos adózó rendekkel együtt, kik is ő kegyelmeket segéleni tartoznak, az arról emanáltatott complánátiónak tenora szerént, hagyatott ad portám 1400. A vármegyéké viszont Maros-Vásárhelyen