Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - XXVIII. 1691. decz. 1 — 28. Kolozsvári országgyűlés

Ebben az időben fejezték be Bécsben a tárgyalásokat a Leopoldi hitlevél ügyében. Alvinczy lemondásával a követség háromra olvadt, Yass Györgygyei az eredeti létszámra, négyre emeltetett, ki szeptember 1-én érkezett Bécsbe s a tárgyalásban a többi követekkel együtt részt vett. De a tárgyalások lassan haladtak, daczára, hogy a császár már szept. 4-én fogadta őket kihallgatáson, s magukkal a ministerekkel is külön tárgyaltak a követek. ígéretet nyertek ugyan eleget, de bármennyire sürgették is a végválaszt és kérték hazabocsáttatásukat, az elhatározással mindig késtek. Két emlékiratot nyújtottak be, melyekben az ország kivánalmait, óhajtásait pontokba szedték.

1) Xov. 19-én újabb kihallgatáson voltak a császárnál, de csak decz. 12-én jutottak hozzá, hogy Kinsky tudassa velők, hogy a császár kiadta elhatározását — a mi valójában decz. 4-én történt meg, mikor elhatározták a diplomának ünnepélyes alakban való kiadását. Decz. 14-én kiadták még a követeknek annak másolatát, s ezek egy pár hely módosítását kérték, de eredménytelenül. Magában az újabb diplomában is volt egy pár a katholikusok és szászok javára eltérő hely a múlt évitől, de ezen sem eszközölhették ki a múlt évi szöveg helyreállítását. Az ünnepélyes okmány decz. 4-iki kelettel 1692. jan. 21-én kézbesíttetett nekik. Búcsúkihallgatáson elébb, 1692. jan. 18-án voltak a császárnál, ki mind a négy követet egy-egy aranylánczczal ajándékozta meg. Jan. 24-én indultak haza, a diplomával együtt, mint hosszú fentartózkodásuk nevezetes vívmányaival:

2) mert ha bár ez az okmány módosította is az eddigi alkotmányt, de a régi közjogból maradt annyi érvényben, mennyivel az ország megtudta védeni magát attól, hogy nem sülyedt provincziává. ') Szász Sylloge 99—117. 11. 2) Yass György Naplója 180 — 140. 11.