Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - XXIII. 1690. szept. 15—29. Keresztyénszigeti országgyűlés

nácskoztak a teendők felett s Keszei Jánost, a fejedelem tanítóját s belső emberét felkiildék, liogy sürgesse megerősíttetését s írtak Vilmos angol királynak s a brandenburgi, választónak, hogy »legyenek jó törekedők ő felsége előtt az árva mellett.« *) Xem sok hasznát láttuk: panaszolja Bethlen. Annál fontosabb következményei lettek Bethlen Miklós követségének, kit aug. 31-én indítottak el Bécsbe, azzal a megbízással, hogy kérjen segítséget Thököly kiűzésére, eszközölje ki, hogy a fejedelmet az országból ki ne vigyék, hanem erősítsék meg fejedelemmé, sürgesse a diploma megadását; a békébe foglaltassák be Erdélyt, a visszafoglalt területeken eső birtokokat adják vissza tulajdonosaiknak; a Thökölyhez átállottak megbüntetése bizassék az országra; a porczió dolgának elintézését sürgesse, valamint a német hadak fenyítékben tartását. Az utasítást a fejedelem és tanácsurak adták ki.

2) XXIII. A zernyesti diadal Thökölyt Erdély déli nagyobb felének urává tette. A kifosztott, elcsigázott, koldusbotra juttatott nép szabadítót látott benne s tömegesen csatlakozott hozzá. Hogy az ország jövendőjét így függőben tartotta a bécsi kormány s a hitlevelet nem erősítette meg, azt a gyanút keltette fel, hogy nem is gondol komolyan annak megerősítére: csak vontatja az időt, hogy kedvező alkalommal bekebelezhesse az országot; az a rengeteg adó és portió pedig, mely a népre súlyosodott s mely évenkint növekedett, önkéntelenül is a török időt juttatta az emberek eszébe, mikor meg voltak kímélve a bekvártélyozástól s egy tized részét sem fizették annak, a mit a felszabadító követel rajtok. Ez a váratlan diadal vérmes reményekkel töltötte el őket: híjában intették a higgadtabbak, hogy ezzel az egy harczczal az egész dolog még el nem végződött, siettek Thökölyhez csatlakozni. 9 Bethlen Miklós II. 117.