Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - I. 1688. júl. 21—29. Ebesfalvi delegátió

I. A jún. 17-iki válasz, melyet a császár a »declaratio subjectionis«-ra adott, fellengző szavakkal tolmácsolta az uralkodó megelégedését és kilátásba helyezte azt is, hogy vallásában senkit sem fog háborgatni s hadait fenyítékben fogja tartani — de sem a diplomáról, sem a Caraffaféle pontozatokról abban szó sem volt. A leirat Erdély közjogi állására nézve semmi kötelezőt sem foglalt magában, mert a kormány e tekintetben semmi kötelezőt sem akart elvállalni: hogy mit fog tenni, azt a hadi események alakulásától tette függővé. A hadi tanács az ez évi hadjárat czéljáúl Belgrád visszafoglalását tűzte ki. Ily módon a liarcztér a Száván túli török birodalomba tétetvén át, biztosra vették, hogy a hódoltsági várak. könnyű szerrel vissza fognak vétetni s akkor az erdélyi kérdés is könnyű szerrel meg fog oldatni, anélkül hogy valamiféle diplomával megkötnék a kezüket. Az eredmény igazat adott nekik: Sólymos és Lippa már néhány nap múlva, jún. derekán megadták magukat. Az első hírt Komornik és Caraffa írták meg, részletesen leírva a jún. 18—-20. közt folyt ostrom és feladás részleteit. Pár nap múlva jún. 28. már jött a jelentés Lúgos feladásáról — s egyszerre azzal, hogy palissadeokat csináltassanak s pénzért élelmiszereket szállítsanak: mit ha elmulasztanának, Yeterani Erdélybe nyomulással fenyegetőzött.

1) Nyomban követte azt Veteraninak egy másik átirata a fejedelemhez : Bécsből kapott utasítást, hogy a fejedelem a külföldi ') Törvények és Okiratok I., II.