Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - XIV. 1689. nov. 5—9. Fejérvári delegátió

Bécsbe akartak folyamodni. Breuner figyelmeztette a fejedelmet, hogy Bécsben úgy sem nyernének semmit, hanem ő már utasította a nagyszőllősi harminczadot, hogy a mármarosi sót fogadja el és fizesse ki.

1) Az ősz már nyakukon volt, s a tatárok beütéséből nem lett semmi. A székely hadakat haza bocsátották s általában Heisler nem győzte eléggé dicsérni a vele érintkezésben levő biztosoknak tapintatos és ügyes liivataloskodását,

2) De a táborozás befejezése újabb seregmozgalmakat vont maga után, s Komornik is, a tábornok is újabb követelésekkel állottak elé.

3) E miatt szükségessé vált a delegatiót újból összehívni. XIV. A delegatiót a fejedelem Fejérvárra nov. 5-ére hívta össze: tárgyát e gyűlésnek most is, mint rendesen, újabb segélyadás képezte. A főhadi biztos a Lippán levő hadak számára élést kért, megígérvén, hogy annak árát a már esedékes portióban el fogja fogadni. Ugyanazért a Fejérvárhoz s Dévához közelebb eső s részletesen felsorolt vármegyékre és székekre közel 1900 véka búzát vetettek ki, oly módon, hogy azt nov. 18-ig szállítsák Fejérvárra, kivévén Hunyad és Zaránd vármegyéket s Szászváros széket, melyek azt szállítsák Dévára. Minden vármegye és szék biztosokat küldjön a búzával. Fejérvárra a német biztos mellé Samarjay Pétert nevezték ki, s felhatalmazták Xaláczyt, hogy Dévára ő rendeljen ki. Az országban kvártélyozó öt ezredhez Segesvárra, NagySinkszékbe, Medgyesre, Bárczára biztosokat neveztek ki. a kik mellé a szászok is adjanak ahoz értő embereket. A most kinevezett biztosok azonnal foglalják el állomásaikat, s az ezredek elhelyezésében a német biztossal értsenek egyet. A legközelebbi országgyűlés határidejét nov. 24-ére tűzték ki. Törvények és Okiratok LXXXIII. 2) Ugyanott LXXXIII., LXXXIV. 3) Ugyanott LXXXV.