Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

lensége és az hadaknak ennyi sok alá- s feljárása miatt végben nem vihetjük; azért ha mi fogyatkozás esik, vétkül ne tulajdoníttassák, sőt az generál ő kglnie oda fel ő felsége és ministeri előtt repraesentálja sok fogyatkozásinkat és munkálódja terhiinknek könnyebbülését. Az hadaknak penig mennyi excessusi estenek és esnek minden nap, azt lehetetlen kimondani, hanem uno verbo: ex quo serenissimus dux Lotharingiae hie in Transylvania cum maximo exercitu fűit, nunquam tot excessus et damna patrata sunt, sicut nunc. Melyeket mi nagy részént az generál ő kglme absentiájának tulajdonítunk, de hogy úgy is ő kglme refraenálja in futurum et de praesentibus excessibus satisfactiót tétesseu, kérje nevünkkel ő kglme. Mert urak, fő- s nemesemberek, özvegyasszouyok, árvák udvarházaira, papok házaira való szállás absque omni respectu megvolt; akármi rendbeli emberek és az székely vitézlő rendek lovainak, marháinak postára való elvivése, útonjáróknak és egyéb ártatlan embereknek fosztása, verése, vagdalása, protectióknak contemnálása és az sok ingyenélődés, melyekről inquisitió leszen, és annak idejében a generálnak ő keglmének praesentáltatni fog. Az itosnyóra szállítandó nyolczezer köböl búza és tizenötezer köböl zab dolgát, ha az généről ő kglme maga eléhozza, csak azt mondja ő kglme, hogy aziránt reá semmi nem bizatott, hanem gróf Magni uram által vehet az generál ő kglme arról egész informátiót, hanem csak ezt mondhatja: hogy mi és az szegény haza az ő felsége kegyelmességének jó reménsége alatt és az generál ő kglme tekintetiért jó szívvel cselekeszszük. A szász nátióból álló híveink iránt tött ő kglme resolutióját becsülettel és kedvesen veszszük és valamint az minapi fejérvári articulust az generál ő kglme tekintetiért Írattuk, úgy meg is igyekezzük tartatni és tartani: noha olyan igen abutáltak és insolescáltak máris vele, hogy arra méltatlanoknak tartattathatnak de jure, mert már az magunk szükségünkre való szekereket, postalovakat és egyéb segítségeket, kötelességek szerint praestálni nem kezdették, generálisunkhoz és főcommissáriusunkhoz való szükséges hírek és tudósíttatásokra postalovakat nem adnak, melyből nagy gonosz és veszedelem jöhet ki. Az útonjáróknak nemhogy ételt, italt, szénát, abrakot pénzekért adnának, de szállást sem adnak, sőt az német vitézeket salva gvardiákat réábéllik, subornálják, hogy az útonjáró magunk és híveink szolgáit, sőt magokat az utozó nemes és egyéb rendeket huritják, becstelenítik, rút szókkal illetik, és az faluk-