Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

sem pedig egyéb rendbéli szegénység soliult és indifferenter senkinek (illendő szállásadással, kenyérrel, fával, sóval és szénával, szalmával való gazdálkodáson, vonómarha adáson kiviil) ingyen gazdálkodni semmivel ne tartozzék, ne is erőltethessen arra soliult és senkit is senki sub poena articulari 200 fl. faciente et per directorem fisealem ad simplicem ingenuam tamen, quorum intererit, requisitionem, sub amissione honoris et officii toties quoties exequenda; a kik pedig hol szállást nem adnának, ad querelam director atyánkfia tartozzék az olyat exequálni fl. 200 mox et de facto illendő árran, mindazonáltal az úton járóknak az ő rendjek s állapotjak szerént, ha mit kévánnak és ők is szerit tehetik, adni tartozzanak. Ellenben pedig ha ők is szállást nem adnának, vagy pénzért nem gazdálkodnának, ad simplicem justam querelam director atyánkfia flor. 200 exequálhasson az olyan emberen, eltávoztatván mindazonáltal mind két részről az iránt eshető minden alkalmatlanságokat; ennek felette a postálkodás és vecturák terhe alól is a szász nátiót és egyéb rendbéli szegénységet is fel akarván szabadítani, decernáltuk, senkinek és soliult se postalovat, se szekeret ne adjanak, se pedig semminémű vecturát praestálni ne tartozzanak és effélére a szegénységet soliult senki ne kénszerítliesse sub poena et executionis modalitate praespecificata a Nagyságod szükséges alkalmatosságit ide nem értvén; mindazonáltal Nagyságod is, a kiknek illik, méltóztassék parancsolni az eddig szokott abususokat a Nagyságod egyik házától más házához menő alkalmatossággal kévántató szekerek, postalovak, vagy egyéb vecturák állapotja, némely udvari szolgák, fiseális tisztek indolent iái corrigáltassanak és moderáltassanak a szegénységnek Nagyságod kegyelmességéből tapaszaiható könnyebbségére. Articulus 18. A számvételröl. Egynéhány rendbéli articulusunkban tettünk kegyelmes urunk szoros disposititókat arról, hogy minden rendbéli perceptorok, kiken ab anno 1685. valami contributióknak terhe forgott, számadásakat igazítsák, de mégis kévánt végit nem érhettük; végezzük azért Nagyságod kegyelmes consensusából, hogy Bethlen Miklós, Alvinczi Péter, Maxai Ferenez és Nagy-Sinki János Deák atyánkfiai a számvételnek hátramaradt részét is hívségesen végezzék el és ha hol mi restantiák comperiáltatnak, vétessék finalis executióba kedvezés és halagatás nélkül, az ezen matériából egynéhányszor írott articulusink tartása szerént.