Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

Az mely pátenst az generál ő kglme az német vitézlő rendek vecturái, postálkodási ellen concipiált és ide küldött ő kglme azt igen köszönjük ő kegyelmének, mi olyan az szegény haza jovára való kegyes intentiót, melyért isten is áldja meg ő kglmét, de látunk abban ilyen difficultást: hogy noha az intentió jó, és az másfél száz arany poena in terrorem magis, quam sub spe, vei metu certae executionis van feltéve, de mégis jobb leszen úgy írni, az mint Absolon uramnak mutattuk és szóval is declaráltattuk, és osztán mü is, az mü részünkről ahhoz alkalmaztatott pátenst bocsátunk minél hamarébb következő országgyűléséből ki az egész országra. Az szász nátió könnyebbítésiről való proponált punctumit generál uramnak az mi nézi, arról most is újabb és az előttiekről is erősebb articulus in genere Íratott és azon leszünk, hogy observáltassék, de meg kell vallanunk, hogy fájlaljuk azt, hogy felettébb való informatiókkal terheltetett az generál ő kglme füle ez aránt és ógy látjuk, hogy sensim sensim az ő oppressiójoknak orvoslásával ezen az úton arra czéloznak, hogy az mi kiváltképpen való medium intertentionis aulae principum, et sine quo princeps secundum suam qualitatem subsistere non potest, evertálják. Mert 1. hogy ha mü szükségünkre való vecturák és postálkodások tolláltatnak, item est ac mensam avertere. 2. Ha az mü commissarusink mind az mostani téli kvartélyra való victualék, mind az sok pénznek szerzésében alá s fel való jártokban, pénznek vecturáiban, és mutua correspondentiákban az által meggátoltatnak, commissariatus haerebit poenitus. 3. Az végbeli és egyéb hírekről való tudósítások is ad conservationem status summae necessariae turbáltatnak. Az privátus emberek alá s fel való járása is elkerülhetetlen dolog, kiket az német salagvárdák az szászoktól infligáltatván és azok enyet, maga az szász populus (?) még csak megszállani is nem enged, sőt kivér az faluból, enni sem kaphat az ember et quid rustico insolenti intolerabilus, már is megpróbáltuk, hogy magunk embereit is megverték, disznainknak meglövöldözésire német vitézeket subornáltak (?) etc. Azért in hoc passu rogatur summopere excellentissimus dominus generális, bízza reánk azoknak az orvosságát és ne szolgáltasson vei praeter intentionem sok nagyobb rendeletlenségre való alkalmatosságot, mü minthogy az haza romlását, és magunk rettenetes kárát látjuk annak az natiónak ruinájában azon leszünk az generál ő klgme eontentumával és az szegény község vigasztalásával megorvosoljuk