Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - IX. 1689. máj. 10 — 21. Fogarasi országgyűlés

Az évek óta tartó téli bekvártélyozás, az átengedett váraknak állandó megszállása, az a rengeteg summafizetés, melylyel ezeknek a hadaknak még zsoldját is kellett fedezni» a victualék beszolgáltása annyira kimerítették a szerencsétlen országot, hogy fizetni a legjobb akarat mellett is alig tudott. Ebez járult a hadak zsarolása, kik minden katonai fenyíték mellett is szertejártak az országban, s a hol mit kaphattak, erővel elvették. Ilyen körülmények közt alig lehetett remélni, hogy a hátralékok mind befolyjanak — ehhez járult a Caraffa újabb követelése, melyet az országgyűlésnek kellett megszavazni. Főleg ez indokolta, hogy ilyen rövid határidőn belől hívták össze a rendeket. IX. Ez alatt az országgyűlési terminus alatt egyszerre háromféle tanácskozás folyt. Az egyetemes országgyűlés, a delegatió s az orthodox (t. i. reformált) egyetemes egyház főconsistoriuma. A rendek elhatározták, hogy a főcommissarius mellé rendelt biztosok", kik a restantiák behajtásával voltak megbízva, még aztán se oszoljanak szét, hogy ha megbízatásuknak eleget tettek, hanem jöjjenek Fogarasba, hogy itt további szolgálatokat tehessenek. A főbiztos mellé Ugrón Ferencz és Balogh László rendeltettek biztosokúi. Az abrudbányai egyházi viszály ügyében vizsgálatot rendeltek s biztosokká Thoroczkay Boldizsárt, Alvinczy Pétert és Balogh Boldizsárt nevezték ki, kik június havában menjenek a helyszínére. A hévízi és hidegkúti határvillongások eligazítására kiküldött biztosokat felhatalmazták az ügy végleges elintézésével. A gyűlés főtárgya Caraffa követelése következtében újabb adónak kivetése volt. Minthogy nem tudták, ha vájjon sikerűl-e Yaynak, a bécsi követnek engedményeket eszközölni ki, a dolog pedig sürgőssé vált, felhatalmazták a delegatiót, hogy a fejedelemmel egyetértve, adót vethessen ki, melyet a legközelebbi országgyűlés törvénybe fog igtatni.