Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

mind az diplomát nem Caraffa uram ő nga confirmálja, hanem ő felsége, Caraffa uram csak szolga, ő felsége az ura, nem Caraffa uramtól vár az mi kglmes urunk ő nga. hanem ő felségétől; mikor törökkel volt is dolgunk, nem az budai vezérrel, nem az váradi passával végeztünk, hanem az urával, onnan jött mindenkor jó válaszunk, soha meg sem szégyenültünk, soha kedvetlen válaszszal alább való emberét sem bocsátották el az erdélyi fejedelmeknek. így mind az ő felsége hadának jobb, alkalmatosa!)!» s hasznosabb volna az hadakat Szathmár, Beregh s több vármegyékben tartani, sem ő felségét nem búsítanák, sem Érdéit nem szomorítanák, sem a törököt ellenünk való haragra nem ingerlenék, az ő felsége hada is csendesebben nyughatnék. mert bizony az partiumban is félthetjük őket az töröktől, mi okai ne legyünk, ha mi esik ott rajtok, ne okoztassunk, idején meg nem mondottuk, hanem tanáljanak ő ngok Istenért is jobb médiumot fel, ne keserítsék keresztyén fejedelmünket s hazánkat véle, ennyi sok kárvallásink, pusztíttatásink után is, kit előszámlálni bizony nem tudhatnánk, ilion annak utánna is mennyi feles pénzt küldöttenek ki tollem, oly reménség és assecuratió alatt, hogy téli quártélyozóktól immúnis lészen az partium is, az ki nagyobb, az föld elpusztul, az emberek elfutnak, ki Lengyelországban. ki Moldovában, ki a török földére, mi haszna ő felségének benne. Cancellárius uram ő nga mondá, beszél ő felségével, de beszéljek Rabbatával is s mondjam meg ezeket ő ligának is, azt cselekednék, az mi legjobb volna. En osztán mondám, noha elég sok károkat vallottunk; elég pénzt is hoztam, de mégis ihon igírek még 30.000 tallért az pártáimért is, hogy mégis az töröknek se lehessen méltó oka az belénk való garázdálkodásra, maga ezt én reám nem bízták, de mégis megadja az én kglmes uram ő nga, azon leszek, hadd mehessek örvendetes resolutióval vissza hazámban, mert pénzt is adni, annonát is praestálni, quártélylyal is terheltetni, az török igája alól is fel sem szabadíttani: soha az török igája alatt sem voltunk így megterheltetve, el sem viselhetjük solia. Az ki nagyobb, az keresztyénség nem azért fogott fegyvert, hogy a mely birodalmok az török igája alatt is békességben megmaradtanak, most az keresztyénség győzedelmeskedésével nagyobb oppressióra, az szabadságból szabadságtalanságra jussanak, és jobbágyokká tétessenek. Mondá ő nga erre sok gondolkodása után, beszél ő felségével, de Rabbatha urammal is beszéljek, mert Erdélyben quártélyozó had nem megyen, csak az partiumban lesznek, szükség mindazonáltal Erdélyből is valami kevéssel