Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)
33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok
2. Követni kell ő felségét, hogy ily későn küldhettük követünket ő felségéhez, megmondván okait, hogy az felháborodott üdő s az római császár ő felsége hadainak birodalmunkban lételek miatt nem lehetett. 3. Tudjuk pedig, hogy az respublikának vigyázása leszen az ő kglme követségére, ha a királynak úgy fog tetszeni, hogy a respublikának is proponáljon in publico, azt mondja ő kglme az respublika előtt, hogy az elmúlt téli quártélyozások s az után a császár ő felsége hadainak beljebbjövetelek alkalmatosságával, igen niegpusztíttattunk. károsíttattunk s tovább is afféléktűi félvén, instálni küldöttük ő kglmét ő felségéhez s az respublikához, hogy instáljanak mellettünk az római császárnak, tovább afféléket ne követtessen rajtunk, quártéllyal egyéb terehviselésekkel ne terheljen bennünket, a mint hogy instáljon is ő kglme mind a királynak ő felségének, mind az respublikának, mert el van végezve az fővezérnél, egynéhány ízben megírta, izente ide, ha többször ez országban németet quártélyozni bocsátunk, avvégre tartsa maga mellett Galga szultánt, most Muradin szultánt is azért hivatja, a tatár chámnak is megparancsolta, mentest egészlen elégettet, raboltat bennünket, hogy se németé se töröké nem leszünk, maradhassunk meg ő felsége munkája által az keresztyénség tovább való szolgálatjára. 4. Tudjuk azt is, hogy az király ő felsége meg fogja kivánni tudni, eleitűi fogva mint folytanak a némettel való dolgaink, melyrűl ő kglmének elégséges instructiója lévén, tartsa ahhoz magát ő kglme. Megmondhatja azt bátran ( n ő kglme a királynak ő felségének, hogy semminemű trac-keii tartani, tánkat a császárral ő felségével nem ratificáltuk. Jóllehet követeink Bécsben (kire instructiójuk nem volt) féltekben, egyéb iránt protestálva, subscribáltanak a dipplomának, de mi eddig is nem acceptáltuk, sem ratificáltuk, mivel mindenekben a mi szabadságiak eversiójára czéloznak és a kit az előtt kérdésben sem tettek követeinknek, Kolosvárt, Dévát az után tétették az dipplomában, hogy praesidiumot bocsátunk belé, Safenberg, Csáki s Dunod informátiójára. 5. Kétségkívül megtudakozza a király ő felsége ő kglmétűl, Gyulai uram mivel ment Bécsbe, ő kglme megmondhatja, mivel újjólag quártéllyal s portiók felvetésével fenyegetődztek, annak elfordítására és a dipplomában való némelly nehéz, birodalmunk romlására czélozó terminusoknak meliorálására expediáltatott. 6. Ha objiciáltatik, Vajda László által arra ajánlottuk magunkat, hogy Isten boldogítván az keresztyénség fegyvel-apsiélén Titok. Lapszélén Titok.
