Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - I. 1686. nov. 8—27. Fehérvári delegátió

I. Buda felmentésének hírét Európaszerte mindenütt a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadták: Erdélyben is — de itt az öröm közé némi üröm is vegyült. Az országgyűlés utolsó napjaiban megjött a hír, hogy Caraffa már Szolnoknál van

1) — miből mindenki tudta, hogy ez a téli beszállásolásokkal van kapcsolatban. Az elmúlt tél tapasztalata megmutatta, hogy a császár katonái a felső-magyarországi Partiumot nem tekintik Erdély kiegészítő részének s a beszállásolásokat a fejedelem megkérdezése nélkül intézik el. Hogy ez ne történhessék, a delegatió nov. 8-iki üléséből edictumot adtak ki. hogy, ha a császári hadaktól érkeznék is felhivás a máramarosiakhoz s kővárvidékiekhez,,. ezélL, a fejet+elem és főgenerális tudta nélkül követeket hozzájuk ne kühl jenek.

2) S egyúttal a Bécsbe küldött követek. Gynlay Ferenez és társai után küldték Hevesy Jánost, meghagyva neki, hogy útközben találkozzék Caraffával és ennél emeljen szót a debreczeniek ügyében.

3) Ez a küldetés a kísérletek egész sorozatának volt kezdete, melyekkel Erdély önállásának megvédését czélozták. Gryulay útján leveleket küldtek a lotliaringiai berezegnek, a bajor és szász választóknak s megbízták, hogy kérje ki ezeknek közbenjárását Erdély érdekében, magával a császárral pedig értess'e meg, hogy akármit parancsolnak is Bécsből ') Olasz F. nov. 4-iki levele a Török-Magyarkori Államokmánytárban VII. k. 198. 1. ») Törv. és Okiratok I. 3) Ugyanott IY. A Hevesy által felvitt levelet Alvinczy II. 24. 1. 1*