Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - XIX. 1688. máj. 10. jun. 12. Fogarasi országgyűlés

küldték a jelentéseket, liogy a várakat csak assignálják úgy a mint kívánják, s az erre szükséges expeditiók fogalmazványait el is készítették. Máj. 9-ére befejezték a tárgyalásokat s aláírták a Caraffától kivánt okmányt, a nekik adott teljhatalom alapján, melylyel kijelenték elszakadásukat a török fenhatóságtól, s hogy magukat a császár pártfogása alá ajánlják. Másnap visszamentek Fogarasba.

1) Épen ekkor hagyta el Picolomini hadaival Erdélyt.

2) XIX. A követség által aláírt declaratió Erdély közjogi viszonyát teljesen átalakította. Az az állapot, amit a bécsi béke teremtett, megszűnt s ez jelezte az új korszaknak kiindulási pontját. Amint máj. 9-én a deputátusok aláírták, azonnal érvényessé lett: az országgyűlésnek nem volt más feladata, mint azt tudomásul venni. Szerinte »Erdély visszatér Magyarország királyához, melytől az irigy sors s némelyek nagyravágyó merénye választá el; elfogadja Leopold és nitida i mint magyar királyok oltalmát; lemond önkénytesen, keresztyén buzgalomból a török véduraságról, nem fog azzal érintkezni, nem küld neki adót, ajándékot, az uralkodó ház többi ellenségeivel sem érintkezik, s a ki tenné, felségsértésben marasztaltatik el. Elfogadván ő felsége oltalmát, a még meg nem szállott Kővár, Huszt, Görgény, Brassó váraiba megengedik a német őrség szállítását. Különben kérik ő felségét jogaik, kiváltságaik, a vallásszabadság megerősítésére, a lotharingiai herczeggel kötött szerződés épségben maradván.«

3) Lényegileg ebből áll a híres okmány tartalma. A május 10-ére hirdetett országgyűlés már megnyílt s a rendek meg is kezdték a tanácskozást, midőn a követség Szebenből visszatért, s az okmányt bemutatta a fejedelemnek s az országgyűlésnek: »a szegény fejedelem s az ') Törv. és Okiratok CXXX. 2) Ugyanott CXXXI. *) Szász, Svlloge 40. 1.