Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)
33. fejezet: 1686-1688 - XVIII. 1688. márcz. 18. máj. 4. Fogarasi delegátió
tak, kiket Szebenből, előbbi állomásukról, Caraffa küldött oda. Útközben Szerdahelyt és Szászsebesen tartottak vizsgálatot s niárcz. 10-én érkeztek Fejérvárra s Komornikkal együttesen fogtak munkához. Minden felé sok kárt és és pusztítást találtak, sokat bajlódtak az összeírással s még többet azzal, hogy a német hadak biztosai nem akarták azokat elfogadni. Innen mentek Borberekre, hol arról értesültek, hogy Komornik Lugossyt elfogatta, ki azonban méltatlan fogságából kiszabadult. Innen Szászvárosra mentek. Itt is sürgették a pénzt: hogy ha nem kapnak, requirálnak. De az itteni tábornok Magni magyarúl írt levélben ajánlotta, hogy a visszaélések ellen vizsgálatot fog tartatni. Innen a biztosok Hunyadra s Dévára vették útjokat. Itt kapták Caraffa parancsát, hogy a hó végéig négyszáz ökröt tartsanak készen. Déváról visszamentek Szász-Sebesre, hova ismét egy csomó kenyeret, ökröt, szekeret rendelt Caraffa. Kolozsvárott Alvinczy Péter és Xagy Pál voltak a biztosok, kik a Szilágyságba s Kalotaszegre is küldtek ki biztosokat. A kártételeket illető vallatások nehezen mentek, mert az emberek nem mertek vallani s a német biztosok az utasításokat másként magyarázták. A kocsmároltatás az egész és fél »szervisz« (egy katona napi illetménye) felett sok volt a vitatkozás, melyek felett a delegátusoknak kellett sokszor dönteni. Márcziusban Kolozsvárott elvégezvén dolgukat. áprilisban Szamosújvárott s utóbb Beszterczén folytatták, honnan ápril végére visszahívta őket a fejedelem. A kolozsvári katonai kerületben Joó Mihály, Kálnoky Péter és Bot János voltak utóbb a biztosok. Szebenben Keresztesi Sámuel volt a biztos, ki ápril elején Hunyadmegyébe ment a vizsgálatok folytatására. Beszterczén Bálintith Zsigmond, Maksai Ferencz, Széki Márton folytatták a vizsgálatokat s intézkedtek, hogy a beszolgáltatások lehetőleg rendesen menjenek. De itt is sok volt a rendetlenség s az igazságtalan követelések miatt a biztosoknak sok vesződsége volt. 1) De sok vesződsége volt a delegatiónak is, mely fentartotta magának a főbb intézke') L. Törv. és Okiratok CXV.
