Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - X. 1687. okt. 2—7. Radnóti delegátió

1687. OKT. 2—7. diplomával szemben elfoglaltak, lelépni nem akartak. »Erdély nem feudum, s attól, hogy vazallus állammá legyen, irtózik. Fizetett ugyan adót a töröknek, de jogait és törvényeit mai napig épen megtartotta« : ebben a nyilatkozatban törekvésük egész programmja benne van. Nem akartak arról, mi birtokukban van, lemondani — mert annak visszaszerzése kétséges. De amit erővel elvesznek tőle, azt még mindig visszaszerezhetik. A lotharingiai berezeg ez alatt közelgett Erdély felé, hogy a jövő évi hadmíveletek számára az országot hatalmába kerítse. Megállapodott Somlyónál, azt kezéhez vette s előre küldte Yeteranit, ki okt. 17-én már Papfalvánál táborozott. A kolozsmegyei főkapitány, Székely László, közeledtének hírére a német kapitánynyal s a főbb katonákkal eltávozott s helyettesévé Madarasi Mihályt nevezte ki. maga a város Kolozsvár pedig a lotharingiaihoz követeket s gabonát küldött. Amint Yeterani megérkezett, azonnal tudatta a várossal, hogy a küldött gabona fél napra sem elég s figyelmeztette a várost, hogy húzás-halasztással ne koczkáztassák a berezeg jó indulatát. Ezalatt megérkezett a lotharingiai berezeg is, azzal a követeléssel, hogy a város nyissa meg kapuit serege előtt. De a városnak meg volt parancsolva, hogy kapuit semmi esetre se nyissa meg, hanem még a vidékről behozott néppel is növelje az őrséget s csak annyi haladékot kért, míg erről a fejedelmet értesítik. A berezeg ezt sem adta meg, sőt a város kapuinak ágyút szegeztetett, s most a városnak a feladás iránt alkudozásba kelle bocsátkozni. A berezeg okt. 18-án elfogadta a pontokat, biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a város kiváltságait s erre a berezegnek átadták a kulcsokat.

1) Ezzel tényleg Erdély kulcsát adták át a berezegnek. ') Törv. és Okiratok LXXI. Jakab Elek, Kolozsvár Története 790—1. Gunesch II. 233. 1.