Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

való statiók is megfogyatkoznának és így ma megizené generál uram ő naga, hogy ha mindjárt nem lesz marha a vitézek számára, a vásáros népnek mindjárt arestáltatja a marháit és benn rekeszteti őket. Mi uram ilyen nagy szorongattatásban lévén, nem tudtunk mit mívelni, hanem minthogy a Doboka vármegyei marhákot még sehuva nem rendelték volt, az vármegye tiszteitől kellett kérnünk vagy százig valót; azonkűl Szolnok vármegyei tisztek kezibe volt 9 ökör harmad idén felvetett marhaféle, azt is elkértük ő kegmektől, avval a míg érjük, de az is 4 öt nap ennyi lélek között ha tart. Széna is uram se künn a statiókban nincsen, se itt benn, rettenetes panasz vagyon, ezek egy szóval mind egyik, mind másik fogyatkozásért militaris excursióra akarnak kimenni, eddig amint lehetett, tartóztattuk uram őket, de immár bizony tovább nem bízhatunk semmihez. Vadnak uram több sok difficultások is, melyeket külön jegyzésben Kegmednek elküldöttünk. Kérjük uram az Istenért is Kegmedet. hogy mennél hamarébb igyekezzék azokra választ adni, mert bizony periculum in mora, mi is tudjuk mihez alkalmaztatni magunkat és azokat is a kártételtől tartóztatni, másképen mi uram mind Isten, mind ember előtt mentesek legyünk, ha valami kár következik, mert ez az nemzet csak nem akarja szenvedni a várakozást, azért uram a Kegmed tudósítását sietséggel elvárjuk alázatoson. Ezek után tartsa Isten uram kegmedet sok esztendeig szerencsésen boldogul. Datum Bisztriczii die 27. Januarii bora 11. vespertina 1688. Kegmed alázatos szolgái Bálintith Sigmond m. p. Maxay Ferencz m. p. P. S. Szikszai uramat kellett uram az levelekkel oda küldenünk, hogy a dolgokat szóval is declarálja: ő kegniét penig regalissal is hívták a gyűlésben, de mivel ő kegme perceptor itt a vármegyén, hogy fogyatkozás ne essék a dologban, ne neheztelje uram Kegmed ő kegniét visszabocsátani etc. Külczím: Tekintetes nemzetes Székely László uramnak (cum pleno titulorum honore) nekünk bizodalmas jó urunknak ő kegmének alázatoson. (Eredetije az Erd. Múzeum-E. birt., Kemény-gyűjt, 34. köt.)