Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

is, felkeresvén az levelekből, proponálja, és valamit resolválnak, vegye Írásban, ne legyünk teljességgel mentség nélkül ottan-ottan terjedő gravamináink orvosoltatása munkája felől. Az újabb hadak bejövetele mint ezelőtt is megírtuk kegteknek, essentialiter ellenkezik az contra- . . . (folytatása, mivel új ívre jött, elveszett.) (Fogalmazvány az Erd. Múzeum-E. gr. Kemény-féle gyűjteményében.) 9) 1687. decz. 18. Nagy István levele a biztosokhoz. Kegmeteknek uram ajánljuk szolgálatunkat. Isten Kegmeteket minden jókkal boldogítsa. Kegmeteknek küldött mái levelünkben az dolgot megírtuk ugyan, miben légyen, de azolta is az dolgok sokkal ujjultanak, mert azt kévánja tőllünk, hogy ujjolog való portiét írjunk és adjunk írásban kezéhez, néki restantia élés nem kell, melylyel azt akarná, akárhová ördögben menjenek az magyar commissariusok, nem bánja, de ő innét meg nem mozdúl, mindjárt küld ismét más compania németért s azokkal az élést egészen béhajtatja, addig be is nem mégyen, miglen egészen az ő portiójokat hé nem hajtatja, az mi ratiónknak semmiben nem enged, sőt hogy olyan dologhoz nyúlni nem merünk, az ki nem lehet s irást nem adhatunk kévánsága szerint, mingyárt az vitézinek szabados quártélyt s praedálást engedvén, az szegény emberek marháit levereti és közönséges károkat cselekesznek, magunkat is arestáltátott, lovainkat, fegyverünket elszedette, szolgáinkat megverette, fejeket is bétörette, mindeneket meg nem írhatunk, micsoda bestelenűl bánik velünk és az szegénységet is miképpen károsítják. Az Istenért kérjük uram Kegmeteket. minél hamarébb igyekezze ez nagy gonoszt orvosolni és ide küldeni, mert minékünk igen rosszúl vagyon dolgunk, az szegénység egészen elpusztulnak, az mint hozzá fogtanak és nem is hisszük, hogy az faluk el ne fussanak, melybűi következhetik osztán, hogy minden adó és élés hajtásban nem sok telik. Istennek ajánljuk uram Kegmeteket. Orménszékes die 18. Decembris anno 1687. kegmetek jóakaró szolgái Nagy István, m. p. és Katonay István, m. p.