Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

ditióiban az confoederatusokra nézve is, mert mikor az keresztyénség fegyverét segíti, magát segíti akkor. Kire felelék : Ha ő felsége exactiókkal terheli hazánkat partiumbeli hozzá tartozó részeivel, mi törökkel-tatárral nem fenyegetődzünk (noha úgyis nem kevés distraetiót szerezhetnénk ő felségének, ki nélkül is jobb volna ellenni ó felségének és azt az erejét másuvá fordítani), de bizony az confoederatusokat s az keresztyénséget megtaláljuk és ha más keresztyén királyokhoz folyamodni kénteleníttetünk, nem mi, hanem ő felsége és az ministerek lesznek okai, mert az keresztyénség nem azért fogott fegyvert, hogy keresztyén országot nyomorgasson az ő felsége fegyvere, hanem töröktatár ellen hadakozzék és ha egy alávaló férgecske gondot igyekezik viselni az maga megmaradásáról, mennyivel inkább az kit Isten értelemmel megáldott, hogy ne viselne gondot az maga megmaradásáról. Ezekre nézve újobban a ministerek által ő felsége assecurált, hogy az ő felsége hada az erdélyi határban be nem jön, Caraffának is erős parancsolatja lészen, hogy se urunkot ő nagát, se az országot ne kedvetlenítse, az hadakat is szoros disciplinában tartsa (a mint Eperjesen Caraffa generál is megvallá, hogy nem volt ordinantiája az bejövetelre). Kire felelék: Caraffa uram úgy cselekedjék, hogy in defensionem sui bizony fegyvert is fog Erdély, hírré adván az keresztyénségnek, mi okon kellett cselekedni, mert az mennyi hada vagyon ő felségének, Magyarországnak csak egyik része is könnyen eltarthatná, mondván, nem ad urunk ő naga és az ország több pénzt, csak az mennyiről nekem is parancsoltanak, kit is supra vires cselekesznek, nem is félelemből, hanem az keresztyéni szeretetből, melyet én is megígérhettem volna, Nemes János uramnak sem hiszem annál többre hatalmat adtanak volna. Erre mondották az ministerek: ő felsége parancsol Caraffának, másképen accommodálja magát Erdélyhez, hanem ő felsége azon kéreti urunkot, hogy annonával pénzért segítse az ő felsége hadát, úgy pedig, ha az közelebb való helyet fogja az ő felsége hada megszállani, másképen nem kívánják, erről pedig idején tudósítsa urunk ő naga ő felségét, kiért Istentűi áldást, az keresztyénségtől dicséretes emlékezetet veszen urunk ő naga magára, ő felsége is keglmességét mutatja. Caraffához érkezvén kezdé mondani, most sem akarunk semmit is adni, mint tavaly, de már is parancsolt Veteraninak, mit cselekedjék, ha pedig adnak, csak lásson pénzt, mindjárást kiviteti az hadakat Ugocsa