Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - VI. 1681. máj. 13—14. Fogarasi delegátió

24-én készítették el. kapitiliává Sándor Pált.

1) tolmácscsá Möses Jánost nevezték ki: de ezek csak máj. 1-én indultak el. Bálintithnak Bécsbe és Lengyelországba tervezett expeditiói meghiusúlván, elrendelték, hogy az általa visszahozott levelek a levéltárban (conservatorium) helyeztessenek el. De azt a tervet, hogy a lengyel király közbenjárását a császárnál igénybe vegyék, nem ejtették el, s elhatározták, hogy e czélból Macskásy Boldizsárt küldik hozzá. Xem akarnak ők — jelentse ki a királynak — sem törökké, sem németekké lenni, hanem ő felsége kegyes munkája által a keresztyénség szolgálatában akarnak megmaradni. Egyúttal pedig arra az esetre, ha az országot veszedelem érné, menedékhelyet kértek. A németekkel való kiegyezésnek egyik feltétele a vonómarhák administratiója volt. April 29-én ezek összegyűjtésére megtették a szükséges intézkedéseket, kinevezték a biztosokat, kik azokat Gyerőffy Györgynek szolgáltassák át. hogy ez Xagy-Bányán a német biztosoknak adhassa át.

2) A delegatió ápr. 29-én oszlott el. VI. A lebonyolítás a német tábornokokkal nem ment olyan könnyen, mint ezt e jelentékeny áldozatok meghozatala után várni lehetett volna. Okolicsányi Pál meghozta máj. 10-ére Wenzl hadi biztostól a restantiajegyzéket Lápos és Kővárvidékről s ez 10,640 frtot tett ki.

3) Schinntől is megjött a nyugta a Mikes Pál által kézbesített 30,000 frt beszolgálta tásáról,

4) Kálnoky egyre-másra küldte a kétségbeesett leveleket, hogy elengedésről szó sem lehet: teljesítsék a fizetéseket úgy, mint Caraffa rendelte,

5) mert ez nem érti a 9 Lásd Jakab Elek nagybecsű és érdekes tanulmányát Sándor Tál kapitiháról: Magyar Történelmi Tár XIX. és XX-ik kötet, hol a kapitillának Naplóját is közli. s) Törv. és Okiratok LVIIL, LXII. s) Alvinczy II. 185. «) Ugyanott 137. 6) Ugyanott II. 171., 177., 178. 11. Törv. és Okiratok XLV.