Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

alázatosan könyörgök, méltóztassék helyemben kglmes igireti szerint más kapitihát küldeni, én kglmes uram, már negyvennégy hete, miólta táborban vagyok, sem egy lovam, sem egy pénz érő élésem, sem tizenegy egész liolnaptúl fogva egy pénz érő praebendam, magam s szolgáim, mint a czigányok rongyosok, sok adósságban vagyok és ha nyakon kötve a vezér ő nga el nem vitet, innét ki nem mégyek, mert nem szoktam a jancsári talpaláshoz, de kezekben lévén, azt cselekedhetik velem, az mit akarnak. A követ még meg nem jőve, sem semmi hír felőle nincs, hová lebete el. azt hirdetik Bécsben vitték volna fel. A mely császár embere a kardot és kaftányt liozá. tegnap kaftányozák fel misziri vezérségre, jól megadák szolgálatjának jutalmát. A váradiak kglmes uram itt importunuskodnak vala, mivel jól a Ngod levelét nem interpretáltak volt, melyet 15. Fogarasbűl küldött volt Ngod, és a kapun nem szintén tisztességesen szóllalkoztunk vala öszve az passa kapikihájával, ki is onnét szállására vivén magával és a Ngod levelét velem interpretáltatván, megcsendesedék s megvallá, hogy ő nekik másképpen magyarázták azután csak abban marada. Ezek kglmes uram, melyeket mostani alkalmatossággal Ngodnak asztán meg akarék jelenteni etc. Nándor Albae 15. Apr. 1687. Ngod alázatos megnyomorodott szegény szolgája Baló Mátyás. (Egykorú hivatalos másolata a M. T. Akadémia birt.) XXXIX. 1687. ápr. 16. A fejedelem levele Vetera nihoz. Domino generali Veterani. F ogar a s. 16. Április 1687. Excellen tissime domine comes, nobis observandissime. Adhuc nona praesentis expediveramus nostrum aulicuin Paulum Oklocsani, qui nisi a generoso ablegate nostro ab excellentissimo domino generale comite a Caraffa veniente ex medio itinere revocetur infallibiliter duedecima praesentis juxta desiderium Vestrae Excellentiae in Nagy-Bánya ad Vestram Excellentiam pervenisset. Quem iterum citato passu remittimus ac negotia per generosum ablegatuni nostrum Sámuelem Kalnoki Vestrae Excellentiae declaramus,