Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

Miolta Ngtok s kglmetek az győlést elbontotta, az urat generalis uramat ő kglmét gyakran tudósítottam az itt való bajos dolgoknak folyásiról. Legközelebb penig Oklicsányi uram által, minthogy ö kglme general uram szavait sokszor hallotta, Caraffa uram ordinantiáit látta; mely nehezen tartóztathattam Veterani uramat az Lápos és Kővár vidékire való bemeneteltől, csak az jó Isten tudja. Immár sok instantiaimra resolvalta magát ő nga. hogy 6. Április az hadakot kimozdítja és Bányára szállítja; ott lévén kenyere és abrakja az erdélyi beneticiuniból. De mivel Caraffa uram azt parancsolja ő Xgának. hogy mind az hat holnapra való négy ezer portiok summáját megvegye (sőt Aprilist is itt töltse el) kévánja, hogy az vármegye öszvegyül jön, és mind az hat holnapokról való számtétel stricte meglegyen, hogy valamely faluk nem administralták portiójokat, avagy mentest megfizessék, avagy kezest adjanak s bizonyos napra Bányára administralják. Es így, minthogy ennek az szegény vármegyének minden holnapra való contributiója florenos 26,000 nimet forintot teszen. azonkívül Februariusnak és Martiusnak is sok csorbája fog esni. minthogy egy néhány faluk régen elfutottak az havasokra, én félek attúl legalább 40,000 fr. adósság marad rajtok. Akkor leszen itt az bajoskodás, akkor volna szükséges az tanács. Mert vagy contractust csinál az adósságról vélek; vagy sok számú nemes [embereket elviszen kezeseknek, egyiket (azt mondja) megkívánja. Még ez az szegény romlott vármegye mind eddig contractust nem subscribált; noha tavaly sok embereket elvitték magokkal, most már inter duo extrema mala melyikhez nyúljanak? Mert soha bizony valamelyik nélkül ki nem mennek. Nekem instructiom az mi volt, két hét alatt mind véghez vittem, és ha az mü kegyelmes urunkhoz való köteles hűségem s hazám szereteti nem viselt volna, ügy tetszik régen elmehettem volna innen, de láttam az következő nagy gonoszt s úgy subsistaltani; már nyolez hetet töltöttem itt annyi bajoskodással, hogy csak az jó isten tudja, néha napjában csak ételemre való időm is alig volt, az szegény nyomorodott nép szüntelen rám járt, az general előtt instaltam mellettek ; túl penig az vitézlő rend ottan inopportune csak rám járt portiójoknak administraltatása felől. Én magamat nem immiscealtam expresse semmi oly dologban, mely instructiomat sérthette, de alattomban, ispán urammal igazgattuk úgy az dolgokat, hogy ha tavaly ilyen disciplina lett volva, megvallja mind general uram s mind ez az tartomány, hogy jól subsistaltak volna; de semmi