Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

XXII. 1687. febr. 26. A fejedelem levele a portai kapitihához. Kapikihának 26. febr. 1687. praemissis praemittendis. Hogy ennyi üclőtűl fogva hűségedet nem tudósítottuk, oka az, vártuk Bécsben s egyebüvé küldött emberünket. Gyulai uram tegnap érkezék többire minden válasz nélkül, beszéli ő kglme nagy készületeket, a muszkáknak is nagy pompás követségek által való tractálódásokat. A békességet (oda mint viszik nem tudjuk, de a mi emberink úgy hozzák) többire hallani sem akarják, vadnak olyan hirek is, a francia hadat akarna ellene indítani. Még Máramarosban ben van Veterani, azt teljességgel elpusztították, és noha mi országúi nagy summa pénzben, feles gabonában sanczoltunk meg, minthogy még az őszszel be akartak reánk jőni újólag, de mégis nehezen hisszük, kimenjenek tavaszig, mint hogy már az árvizek is megindulván, a reájok meneteltiil sem annyira félnek, ha szintén egész erőnk volna is ellenek, kiűzésekben módunk nem lehet és noha ez a szegény haza soha ilyen megszűkült állapattal nem volt, teljességgel minden kereskedésektűi elrekesztettek, másképpen is az elmúlt nyáron nagyobb része elpusztíttatván, praedáltatván, mégis hogy azzal hatalmas császárunkhoz való kötelességünknek eleget tehessünk, azon vagyunk teljes tehetségünkkel, az adót mentül hamarébb megindítsuk, egyébiránt most mi tőlünk nemhogy adót kellett volna vagy kellene kívánni, sőt magoknak kellett volna minket költséggel segíteni, mert ha pénzünk lett volna, most az német mellett vagy semmi, vagy igen kevés had volna, sőt az németekben is felest vonhattunk volna magunk mellé, másképpen is a rettenetes adózást, húzást-vonást, nemcsak a magyar nemzet, de az maga közelébb lévő örökös országi is igen megunták, már a templomokat is foglalván mindenütt. Szegény debreczenieket is teljességgel elrontották, kik is félő, teljességgel el ne pusztuljanak. Sorban vajda dolgairól, látván a fővezér előtt oly nagy hitelét s kedvességét, nem irunk, másképpen gondoljuk, nem sokára a fényes porta maga kárával fogja elhinni felőle való izenetinket, akkor osztán mi ne okoztassunk, szégyenljük csak azt. hogy az ide confugiált s oda küldött Bocsor embert is az vajdának kézben adták, az ilyennel