Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

Az hátra lévő árulóknak is állapatjok miben legyen: mint magunk s hazánk ellenséginek romlásokat ólálkodó feleknek gonosz ügyekezetek tudva lévén immár: kiknek is újításokat ha csak mi munkában is tapasztalná, mindenekben elleneállani (igyekezzék. Azokhoz kik járnak bé, kik favorizálnak az nagy rendek közül, kik által folytatják dolgokat, kicsodák promotorok az erdélyi rendek közül is s Havasalföldében is kik által Írogatnak, üzengetnek és kicsodák azok, az kik írnak vagy üzennek innen belől ? mind ezekre szorgalmatos vigyázása légyen, értekezzék alattomban és tudakozzék, sőt ha költséggel lehet is, ezeknek az dolgoknak végére menvén, minket éjjel nappal s valósággal tudósítson. Minden dolgokban az mi méltóságunkat és existimatiónkat s országunknak is böcsületit igen előtte viselje; ugy hogy azzal is maga hivataljának s kötelességének valóságosan megfelelhessen, és abból semmi kedvet, se magának hasznot, se egyéb semmi tekintetet ne nézzen, hanem csak egyedől az nékünk kötelezett hűségére és hazájához tartozó kötelességére vigyázzon. Ha mi titkos dolgok occurrálnak, melyeket véle communicálnak és általa ott benn tractálnak: azokat igen figyelmetesen meghallgassa, és jól meg is lássa, hogy igen titokban tartsa, senkinek üdőnap előtt ki ne jelentse, és azokat mindgyárást értésünkre adni maturálja. Ha mi oly titkos dolgot Írásban nékie béküldünk, az melyeket tractálni megbizunk; hagyásunk kívül semmit is írásunkban bé ne adjon, hanem maga az vezér előtt csak szóval számlálja elő, vagy penig deákul fordéttassa és ugy adja bé is. ha ugyan az szükség ugy kívánja. Az vezérek és egyéb nagy rendek közül az kiket nékünk igaz jóakarónknak üsmér lenni, azokkal gyakran conversálkodjék, őket látogassa, magunk és országunk jóakaratját nékiek offerálja és hasonlóképpen azok jóakaratjókkal is minden szükséges dolgokban élni ügyekezzék. Mind az császár divánját, mind az vezérét, avagy annak hon nem létében is az kajmekámét, ha szintén valami dolga nem láttatnék is lenni, igen frequentálja: hanem ha valami betegsége következnék, de semmi egyéb dolga miatt feljárni el ne mulassa, ugy hogy annál nagyobb iismeretséget vévén, minden dolgainkra inkább vigyázni tudhasson. Ezt is igen eszében tartsa, az ott való állapatoklioz képest, hogyha az vezérnek, vagy valami nagv renden lévő tisztviselők közül is valakinek változtatása történnék lenni, az mellől könnyen mindjárást el ne állván, jövendőre nézzen,