Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - XVI. 1686. szept. 27—29. A fogarasi delegátió

teljesen megszűnjék s előre lehetett látni, hogy ennek az eseménynek Erdély közjogi helyzetére is döntő befolyása leend. Az erdélyi államférfiak ezzel az eshetőséggel már korábban is számítottak s minden igyekezettel azon voltak^ hogy hacsak lehet. Erdély önállóságát biztosítsák. De minden ujabb siker, a mit a szövetséges sergek a hódoltságban elértek, ujabb akadályt gördített törekvéseik elé; ha Bécs felszabadítása a Dunod-féle diplomát elfútta, Buda visszavétele már a Haller-féle diplomát tette kérdésessé. Nem a párisi szél fútta azt el lengyel János trombitája által, mint Bethlen hiszi, hanem Buda bukása. Scherffenberg, ki Szeben alól felment Buda alá, honnan Csáky Lászlóval már sept. 4-éről különfutárral tudatták e várnak elestét a fejedelemmel.

1) E hírt, a magyar fővárosnak másfél századig tartó elfoglaltatása után felszabadítását örömmel fogadták Erdélyben is, — de nem minden aggodalom nélkül a jövőre. Rettenetesen feltek a németek téli beszállásolásától s az ország ujabb elpusztításától.

2) Aztán egymást érték a sürgetések az 50,000 tallér befizetéséről, 3) a német hadak ujabb pusztításairól Máramaros vármegyében, mely ellen eredménytelenül emeltek panaszt a' szathmári parancsnoknál.

4) De ott volt a legfontosabb dolog: a Haller-féle diploma sérelmes pontjainak kiigazítása, mely lehető gyors intézkedést kivánt. Ennek következtében a fejedelem összehítta a delegatiót sept. 27-ére Fogarasba. A delegatio első gondja volt: a mennyire lehet, gondoskodni az ország biztosságáról. A császár egyik mezei kapitánya : Kis Balázs fenyegette a szüretet: elhatározták, hogy ha másként nem lehet, katonai erővel is megvédelmezzék. Ha kóborló katonákat fognak el. azokat ne küldjék Szathmárra, hanem ügyüket az országban intézzék el. Főtárgya ennek a delegatiónak a Haller-féle diploma 5) Alvinczy II. 3. 1. 2) Törvények és Okiratok CCI. 3) Ugyanott CXOIV., CXCVI. 0 Ugyanott CXCYII—IX. 5) Közölve Szász Sylloge Tractatuum 11, 1. erdélyi országgyűlési emlékek. xviii. k. 5