Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - XII. 1685. decz. — 1686. april. A szebeni delegátió

de abban csak általános biztatások voltak. Febr. 12-ére ujabb kihallgatást nyertek: a leleplezések, *) melyeket Carafa garázdálkodásairól tettek, láthatólag erős benyomást tettek a badeni herczegre, ki megígérte, hogy szigorú vizsgálatokat fog tartatni, s esetleg a generált meg is fogja büntettetni, ha úgy találják, hogy ő is hibázott.

2) A kolosvári deputatio kiküldése. Gyulay utja Carafálioz, az inquisitio, mindez csak pillanatnyi segélyt nyújthatott volna. Tényleg itt arról volt szó, hogy a német foglalás Erdélyben kezdetét vette. A kolosvári deputatusok ezt őszintén megírták a bécsi követeknek: »a török igája alatt szabadosan élhetvén mi minden törvényünkkel, szokásunkkal, nem szólván igazgatásunk rendihez, most már isten jó voltából a keresztyénség fegyvere által jobbat remélvén, hogy jobbágyság alá adjuk magunkat, azt senki sem kívánhatja: nem is cselekeszsziik, inkább megöletjük magunkat.« »Még mi — mondák egy más levélben — ő felsége hadakozásának semmi hasznát nem éreztük, sőt eddig való actusuk oppressiónkra czéloznak.«

3) S ez úgy volt. Carafa úgy találta, hogy Szeben nagyon messze van hozzá: ő azt akarta, »hogy, ha szintén hozzája commissariusok küldetnének is, de feles számmal való becsületes hazafiai jönnének közelebb, kiknek némelyikével szemben is kívánna lenni,« hogy ily módon a tárgyalások súlypontja ne Bécsben, hanem Szathmárt legyen. V tolj ára is Erdély egy részét, épen magát a partiumot, már megszállotta, a hatalom az ő kezében volt, s engedni kellett. Fontos volt bizonynyal a kártétel kérdése is — de az országra nézve fontosabb volt állami önállóságából a mennyit lehet megmenteni: mert Carafa a megszállott Partiumot Magyarországnak tekintette s az ott felszedett adóból semmit sem akart bele tudni az erdélyi contributióba.

4) A bécsi kormány által megígért vizsgáló bizottságot csakugyan kinevezték. Tagjai voltak: Csáky István kassai ') Az ekkor beadott előterjesztést, lásd Alvinczy III. 90. 1. 2) A jelentéseket lásd Törvények és Okiratok CXXXI. 3) Alvinczy HL 105. és 108. 1. 4) Törvények és Okiratok CL. e).