Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

hogy Kinczing azért akar onnan elmenni, Mára marost is fel akarják verni. (Gróf Kemény József. Erdélynek Története Eredeti Levelekben. XXX. kötet.) CXLVIII. 1686. márcz. 12. A székely gyalogok a hűségi esküt újra leteszik. Ali ez ide alább megírt személyek esküszünk az egy élő Istenre, ki atya, fiú. szentlélek teljes szentháromság, minket úgy segéljen az mi igaz hitünkben és a boldog szűz Mária, négy evangélisták, Istennek minden szentei úgy segítsenek s úgy esedezzenek érettünk, hogy mind az méltsgos erdélyi fejedelemtűi, mgos Apafi Mihály kgmes urunktól ő nságátúl az ő ngok (üres hely) várának őrzésére, oltalmazására s tartására küldettettünk, azért soha az megemlített m. erdélyi fejedelem m. Apafi Mihály kgmes urunkat ő ngát és mélt. Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony kgmes asszonyunkat ő ngát és m. másadik Apafi Mihály erdélyi választott és confirmáltatott fejedelem kgmes urunkat ő ngát sem titkon, sem nyilván el nem áruljuk, sem ez országbeliekkel, sem ez országon kiül valókkal ő ngok méltóságok sérelmére, romlására, vároknak ártalmára s veszedelmére nem igyekezünk, nem praktikálunk, nem colludálunk semmi színek és módok alatt. O ngok parancsolatiban és reánk bizott dolgaiban igazán híven eljárunk, ő nga ellenséginek ellenségi, jóakaróinak jóakarói leszünk. Élőnkben állíttatott tiszteinktől ő ngok javára, várának megtartására teljes tehetségünkkel fejünk fennállásáig függünk, az ő ngok várát ő ngok hűségére tartjuk vérünk kiomlásáig, ha mit ő ngok méltóságok sérelmére, vároknak romlására s veszedelmére észrevennénk, ellenek állani vagy előttünk valóinknak hűségesen s valóságosan megjelenteni el nem mulatjuk; az mi nagyubb, az várat, sem annak samminemű alkalmatosságát sem ígíretért, sem adományért, sem félelemért, sem barátságért, sem várandó yalaminemű reménségért, sem bosszúságért, sem semminemű okért, tekintetért felől megírt kgmes urunkon s asszonyunkon s iíjú kgmes urunkon kivűl senkinek fel nem adjuk vérünknek utolsó kifolyásáig. El nem állunk penig az ő ngok hűsége mellől sem boldog, sem boldogtalan, veszedelmes, félelmes állapotokban, sőt híven, igazán, szolgai