Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

hanem nehezednek; úgy hiszsziik. Máramarosból is hasonló hírt hoznak, és a Szilágyságon is véghez viszik a militaris executiót. így már tovább mit kell követni, mert gondolkozhat ik úgy is az ember, beljebb nem jönnek, hanem az mely helyeket első bejövetelekben elintézték volt magok számára, minthogy az mi követeink is azt írták vala, a partiumból az hadakat ki nem viszik, ezek pediglen úgy látszik az Szamosig kiváltképpen Lápos vidékét, Szurdok tájékát partiumnak tartják; Detristán berezeg is, mint Gyulai uramék mondják, azt írta Carafának, az hadaknak azon quartélyban kell lenni, az kiben voltak. Carafa is mind olyan furiában is azt mondotta: nem bánik úgy, mint ellenség, velünk, noha az ellenség is többet nem igen cselekedhetnék. Ezekre a ratiókra nézve, mint feljebb is Írattak, beljebb s kiváltképpen az Szamoson által való jövetelektől nem kellene gondolkozni, de minthogy az eddig elkövetett dolgokból úgy látszik, az mit akarnak, elkövetik, az udvart úgy informálják, a mint akarják, hogy vigyázatlanül ne találtassunk, Gyulafi uramat ő kglmét az mezei hadnak nagyobb részével és Maros-székkel Dés tájékjára jó reggel megindítjuk, hogy vigyázzanak: de míg az mi kgl urunk ő nga parancsolatját s Kgtek tetszését nem veszszük, a fegyverkezést eltávoztatjuk, hanemha ugyan semmiképpen az dolog nem lehetne s az Szamoson általjönnének, hogy jövendőben mi ne okoztathássunk. Kgtek azért siessenek az választétellel és ő ngával is parancsoltassanak, s magok is categorice irják meg tetszéseket, és ha az lészen mind az ő nga parancsolatja, mind az Kgtek tetszése, hogy fegyverhez nyúljunk, az háromszéki s csíki hadak disponáljanak az szászok gyalogji felől is tegnapi Írásunk szerént. Akarók arról is Kgteket s Kgtek által ő ngát is alázatosan tudósítani, minthogy Gyulai uramék eljövetelekor az ötszáz aranyat, non obstanti eo, hogy azelőtt el nem vette volt, mesterségesen intimáltatta odaadását, gondolván, talán azért is furiálkodik, és megcsendesedvén, talán az mostanában elhajtott marhájok s megfogott rabokat elbocsátja és minthogy kivált az szegény máramarosiaknak rettenetes romlásokra lészen, ha az tavasz-vetésnek idejéből kirekednek, az mely ötszáz aranyat Gyulai uramék kivittek volt. ahoz még ötszázat kérvén itt kölcsön becsületes atyánkfiaitól, Nagy Pál uramot küldtük Szatmárra, instálván azon, vigye ki az hadakat, és az kiváltképpen mostan megkárosítottakat contentáltassa, mit efficiálhatunk, mit nem, magunk is vékony reménséggel vagyunk, mindazonáltal hogy magunkat ne láttassunk vádolni, és az mostan megkárosíttatott