Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

itiltlik Ő ng;'ft sietséggel tudósítanunk arról, hogy a német hadak feles számúak, és igen nagy erővel vadnak, s ktilömben is a mint értjük s mostan onnan feljül jött emberünk, ki mindenütt számos hadakat látott szemével, beszéllette igen sokasodnak; ő ngának. a mint az előtt is meg izentük. most is intimáljuk, ne praecipitálja magát, s az hadakat is, és valamiformán meg ne ütközzék a némettel, hanem inkább külömben nyughatatlankodtassa és fárassza őket mindaddig, míg jobb alkalmatossága lehet a fegyvernek ellenek való bocsátására, mert félhető, ha valami formán az ő nga dispositiója alatt lévő hatalmas császár fényes hadai megnyomattatnak. minemű nagy alkalmatlanságok következhetnek a németnek tovább való terjedéséből, maga ő Nga meg itilheti, mindkét részről bőséges példák is lévén. Ezen dolgot világosítnók, de hagyjuk az ő nga itiletire, azonban e szegény országnak is végső és hamar következhető pusztulásától is tarthatunk. 3. Mi eddig is mind ennyi rajtunk s ez országon forgó sok boldogtalanságok között is a lenyes portához való hűségünket homály nélkül (megtartottuk,) és az országot is magunkkal együtt s ez után is a fényes porta hűségében ez szegény országot magunkkal együtt meg tartani igyekezzük. 4. Sok fáradozásunkkal s költségünkkel is már véghöz vittük, hogy a Szilágyból és Kővár vidékéről a német hadak kinyomultanak s azon vagyunk. Máramarosból is kitudhassuk őket, melyen is éjjel-nappal szorgalmatoskodunk. 5. Ha kérdik, miért nem resistáltunk. mikor béjöttek. s az után is miért nem fogtunk fegyvert ellenek: megmondhatja, hatalmas császárunk fényes parancsolatjához képest, minekelőtte béjöttenek volna birodalmunk széliben, már a pacificatio munkájához hozzáfogtunk volt, s azon dolog végett ujabb ujabb embereinket kelletvén oda felküldenünk, nem itiltük tanácsosnak resistálni. Ennek felette feles had lévén, az télnek idején ellenek ez országot felköltenünk veszedelmes lett volna, sőt nagyobb erőt hoztunk volna ez szegény ország romlására, és ha a fényes porta segítségével magunkat oltalmazni akartuk volna, űgy is ez szegény országnak romlására nagy okot szolgáltattunk volna, melyekhez képest következhető sok alkalmatlanságoknak eltávoztatására nézve noha sok károkat és egyéb alkalmatlanságokat is kellett szenvednünk, illendőbbnek itiltük várakozni, ez szegény országot is a fényes portához való hűségben megtartani. 6. Az adónak csak Isten tudná megmondani, meny-