Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

b) 1683. j úl. 7. A fejedelem plenipotentiája neje számára. Xoha ennyi esztendőktől fogva isten kegyelmességéből fejedelmi állapotban állíttatván, isten ő felsége ime ennyi veszedelmes időkben feleségemmel együtt megtartván, sok bajoskodásim között ő reája biztam volt holmi magunkra való sok gondviselésünköt, mivel magunk is sok bajoskodásink között annyira reá nem érkezhettünk; most is azért annál inkább már háromszori táborozásunkban magunknak sok gondjai busulási között annyira reá nem érkezhetünk, hanem ennek utánna is hasonlóképen, fiunk is gyermek levén, azon hasonló gondviselést ő reája úgy biztuk életéig. Isten éltetvén, hogy gyermekünkre is gondot viselvén, kárt ne valljon, egyébaránt mik is kimenvén az országból, reá biztuk egyéb országbeli dolgokat is, mivel együtt akarunk fiunkkal feleségünkkel, az országgal élni. Radnot (tollliiba: Apahida helyett) 7. Julii 1683. Apafi Mihály m. p. Azért minden hiveink és ti szerelmesink miutánunk tőle hallgassatok. Kivül más írással: 1683. die 8. Julii. Az én kedvesédes (kimaradt: uram) irása méltóságos erdélyi fejedelem Apafi Mihály uramé. Idvezűlt urunk plenipotentiája az idvezült asszonynak adta volt ezt. (Eredeti egészen Apafi irása Nemz. Múzeum Tunyogi gyűjt.) XVIII. 1683. július. 15. Mikó jelentése a fejedelemasszonynak a lengyelek készülődéseiről. Méltóságos fejedelemasszony, nékem kgls asszonyom. Isten Xgodat szerencsés boldog országlással áldja meg. Akarám kgls asszonyom Xgodat tudósítani itt való hírekről: szintén mostan érkezett Molduvábúl emberünk, semmi egyéb hírt nem hallhatott, hanem bizonyos embertől értette, hogy mind muszkának, mind lengyelnek nagy táborok volna magok országában, de mit akarnak, nem tudják.