Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

bocsássa vissza, mert akármely dologban is a késedelem ártalmas, ez mostan fenforgó nagy dolgokban penig veszedelmes. Istennek ajánlom Kegmedet. Kegmed szolgája bátyja Fogaras 3. Majii 1683. Apaíi Mihály mp. Külczím: Méltóságos magyarországi palatínus, kedves uramnak öcsémnek ö kegmének. (Eredetije a berezeg Esterháziak fraknói levéltárában.) b) 1683. jún. 13. A nádor levele a fejedelemhez. Igen kedvesen vettem Kegmed levelét, az dolgokat értem, én Suránt megvévén, az német táborral Újvárt megszállottam vala, azonban elégetvén s rontván külső városát, eljöttünk alóla az udvar akaratjából, most azért az Vág és Duna mellett vagyunk táborban. Tököli uram Eszék felé ment. küldte Petenadi nevű szolgáját Bécsben. Vajda László uram útját vegye, ha lehet, Szombat felé, úgy gondolom, bízvást eljöhet, ő felsége is ád securitást s legyen azon, hogy előbb én velem lehessen szemben, minekelőtte Bécsben menjen. Az török császár, ügy hallatik, nem jön maga ki az idén. Kegmed igaz magyarságában semmit nem kételkedvén, maradok Kegmed szolgája s öcscse magyarországi palatínus. Költ semptei magyar táborban, 13. Junii 1683. Hátlapján: Az erdélyi fejedelemnek írt levelemnek mása. Sente die 13. Junii 1683. (A nádor fogalmazványa a hg. Eszterháziak fraknói ltárában.) c) 1683. j ún. 27. A nádor levele a fejedelemhez. Az erdélyi fejedelemnek írt levelem sentei táborról, die 27. Junii 1683. Isten sok (jóval) áldja meg Kegmedet. Vajda László uram megadá az Kegmed levelét, szóval is jelentvén az dol-