Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - III. 1683. júl. 7. Apahidai tábori országgyűlés
III. Az 1683-iki táborozásban, csak úgy mint a múlt éviben. Apafi kénytelen kedvetlen vett részt. Nem mintha szívén nem viselte volna, hogy Magyarország »a német iga« alól felszabadíttassék — hiszen évek hosszú sora óta ezért küzdött ő is. De nem tudott belenyugodni, hogy FelsőMagyarország ne Erdélyhez csatoltassék. hanem hogy mint egy harmadik fejedelemség szilárdíttassék meg s hogy abban a műveletben, melynek ez a végczélja, ő legyen az egyik tényező. Erezte, hogy a mostani és régi felszabadító háborúk közt nagy a különbség. Bethlen és Rákóczy alatt a török csak segédhadakat adott, most maga a török kezd meg egy nagy hódító háborút — s ebben és a netalán megkötendő békében az ő szavának semmi súlya, ő csak oda van rendelve. Biztos adatai voltak, hogy nem tart az egész ország Theökölyvel. s ezt jó volt tudnia, mert ő benne csak versenytársat és ellenséget látott, kinek diadala az ő bukása volna — s ennek elfordítására mindent el akart követni. Ezért elhatározta, hogy Vajda Lászlót a nádorhoz és császárhoz küldi, egyikét legmegbízhatóbb embereinek. Kerülő úton, Lengyelországon át, kelle a nádorhoz és császárhoz mennie, mert veszélyes lett volna, ha akár Theököly. akár a török kezébe kerül. Mert küldetése egészen Theököly ellen volt intézve: mind arról, amit csak törekvéseiről megtudott. hogyan akar magyar királylyá lenni török segélylyel, hogyan tör legkivált a nádor ellen, jelentést kelle Vajdának tennie Esterházynál, s bizalmas közléseivel odahatni, hogy a császár bizza meg őt, hogy a béke közvetítésére ajánlatot tehessen a töröknek. 1) Még akkor nem volt tudomása arról, hogy a török támadásával mennyire magára zúdítja az európai közvéleményt, pedig Vajda útja sikertelenségének ez volt az egyik oka. Az a mi Lengyelországban történt, világosan mutatta ezt. Sobiesky márcz. 31-én szövetséget kötött Leopolddal s épen ezért nem mutatkozott ') Törvények és Okiratok XV. Bujdosók Levéltára 211. 1.