Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

ket magammal nem hordozhatok, s mind az lá bonihoz sem köthetem, tovább is mindazáltal az Ngod méltóságos parancsolatját publicálni közöttök el nem mulatom. De ha mikor mi csínt tesznek az hadak, azt nekem híremmé nem adván, méltán én nem okoztathatom, s az bizony meg sem szűnik, úgy látom, most contemptive s naponkint offensive bánván az vitézlő renddel, csak ez napokban is egy hajdút ártatlanul agyonvertenek becsületes .... jelenlétében, s félő, hogy dupláson ne adják vissza, alkalmatosságai találván az hajdúk, annyival is inkább már ezután minden bokor szállást adván. Akarám kglmes uram továbbra Ngodnak ezt is értésére adnom, én az mint Teleki uramnak ő kglnek értésére adtam, minekelőtte az Nyírre kimentem is, újobban visszafordulván, két három nap alatt már Bihar vármegyében beszállván az hadakkal, fűre bocsátok, az hol is talám az fűvelés alatt újulnak az dolgok, s Ngod méltóságos parancsolatja is közeiebi) érhet, kihez kivánom minden lehetséges dolgokban magamat alkalmaztatnom, kérvén Ngodat alázatosan, fejedelmi kegyelmességében tovább is megtartani méltóztassék. Adja isten, ez levelem találja Ngodat szerencsés órában. Költ Sámsonban ultima Április, anno 1680. Ngod alázatos szolgája gróf Theökeölyi Imre nip. Kiilczím : Mlgos erdélyi fejedelem jó kglmes uramnak ő ngának adassék. (Eredeti gróf Kemény József Erdély Története Eredeti Levelekben. XXIV.' köt.) XXIV. 1680. máj. A lengyel követ jelentéséből, a) Translatum ex lit er is recenter Constantino po 1 i datis a residente Polonico. (Proski). E jelentésben: »Mentionem feci de Abafio, quem Vezirius deponere intendit, quin imo studet, ut eum in manibus habeat. Venit igitur ad me czaus aga assistens solinii novi Principis, forsan jussu Vezirii inquirendo, an Bex sit in protectionem