Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - I. 1679. okt. 1—6.
4 KUDÉLVI OUSZÁGGYÜLÉSI EMLKKEK. kölynek nem akarta magát alárendelni, még is megsértette a köteles hűséget, melylyel mint erdélyi alattvaló a fejedelemnek tartozott. Theököly Apafi parancsára felverte Wesselényi kis-marjai táborát (szept. 4.) s Wesselényit néhány hívével elfogta, oly szándékkal, hogy Erdélybe kisérteti. De Wesselényit útközben katonái kiszabadították s ő most a Kézaljára menekült. Ott biztosságban volt ugyan, hanem arra, hogy régi befolyását visszaszerezhesse, többé nem gondolhatott. Lassanként megunta a bujdoklást, de Erdélybe sem akart bemenni. Jobbnak látta Theökölyvel kezdeni tárgyalást, s ez, hogy »az extremitásokra fakadástól« visszatartsa, »maga mellé vette.« Wesselényinek ez a magatartása nem maradt befolyás nélkül a többi dolgok menetére. Ha Bethlennek aggodalmai voltak arra nézve, hogy a béke megkötése után fog-e a franczia király residenst tartani Erdélyben, ez az egyenetlenség aggodalmainak táplálékot adott. O már hosszabb idő óta sürgette Eeverendot, hogy menjen vissza Lengyelországba, de Apafi, amig csak lehetett, tartóztatta. Végre mégis megindúlt szeptember 22-én, s 30-án Szigeten volt, 2) honnan Varsóba tartott. O egészen meg volt nyerve az erdélyi ügynek, s Francziaország érdekében állónak tartotta, hogy a király továbbra is fentartsa jó viszonyát Erdélylyel. Teleki pedig meggyőzte, hogy ha most gyorsan nem adják meg a pénzt és a segélyt a fejedelemnek, a bujdosók meghódolnak a császárnak. 3) A Wesselényi letétele miatt duzzogó bujdosók ettől nem is voltak idegenek. A császár követe, Hoffmann, még a nyáron panaszkodott a portán, hogy a magyaroknak az erdélyi fejedelem »nem engedi meg«, hogy a császárral megbéküljenek, 4) mi ha szószerint nem is volt igaz, de 1) Gróf Theököly Imre Levelei 84. 1. V. ö. Angyal Dáviil Theökölyjével, hol ez az egész dolog tüzetesen van tárgyalva, s Theököly szept. 16-iki levelével, mely Török-Magyarkori Államokmánytár VI. k. 69. lapján olvasható. -) Történelmi Tár 1890-iki évfolyam 665. 1. 3) L. Törvények és Okiratok I. b), c), d). *) L. Musztafa fővezér levelét Apafihoz s ennek válaszát 1679. júl. 12-ről. T.-M. Államokmánytár VI. k. 59. és 60. 11.
