Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - X. 16 82. jól. 28—aug. 4.
tiszteleten. 1) Ide a budai basától visszatérő követe újabb, szemrehányásokkal fűszerezett levelet hozott, s a fejedelem azonnal válaszolt neki. hogy siet átkelni a Tiszán, de hogy eddig még nem tehette, annak leginkább az egymástól eltérő utasítások voltak okai. Irt a portára is Maurocord a tusnak, panaszkodva a szerdái- bujurdijának éles hangja miatt, 8) de anélkül, hogy elégtételt kaphatott volna. Hogyan hallgatták volna meg az ő panaszait, szemben a Theököly által elért fényes eredményekkel? Kinek attól fogva, hogy július 7-én Herberstein 80 emberével fogságba került, 8) mondhatni diadalútja volt Felső-Magyarországon s aug. 14-én már ennek fővárosa, Kassa is kezébe esett. Aug. 17-én indúlt el Apafi Debreczenből Szoboszló felé. A következő napot a nagy esőzés miatt itt kellett töltenie; innen tudatta a szolnoki béggel, hogy a Tiszán e városnál fog átkelni. 4) A had 21-éu Szalókhoz érkezett, hol egy napi pihenőt tartottak. Innen a fejedelem Bethlen Pált és Fáy Istvánt a szolnoki béghez küldte gazdag ajándékokkal, ki nem szívesen látta, hogy a fejedelem a hódoltságon át vette útját, s azzal a megbízással, hogy a sereg átvonulását a Tiszán beszéljék meg vele. Aug. 24-én a sereg Fegyvernek re érkezett. Itt hallották meg a hírt, hogy Tokaj meghódolt Theökölynek. s ez a vezér után Fülekre indúlt, mely már ostrom alá fogatott. Másnap Szent-Miklós alá mentek, s itt a szolnoki bég látogatást tett a fejedelemnél. Az átvonulás a tiszai hídon másnap megtörtént. Innen elindúlva útközben értesültek, hogy »a budai vezér átadta Theökölynek az atlinamét, melyért Erdély oly sokáig küzdött s magyar királylyá vagy fejedelemmé tette«, hogy Szendrő is meghódolt s hogy az erdélyi had is Fülek ostromára fog menni. Aug. 29-én Hatvan mellett vonultak el, s tovább folytatták útjokat. ') Miles rendkívül érdekes naplójában ez utazás részletesen le van írva. a) Megjelentek Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 260, s köv. 11. 3) A levelet, melyben ezt Apafival tudatja, 1. Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 252. 1. 4) Törv. és Okiratok LXXI.
