Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - TX. 1682. ápr. 25—máj. 2.

1682. A

PR

. 25—MÁJ. 2. 43 Szigorúan elrendelték a káromkodás ellen hozott törvények megtartását s azok megbüntetését, kik ezek ellen vétettek. (XXIV. art.) Á törvényeket a fejedelem márcz. 14-én erősítette meg

1) s pár nappal utóbb az erdélyi bujdosók kapitihájává Gálli Ferenczet nevezte ki.

2) A somlyai vár körűi a törökök, bujdosók s erdélyiek közt folyton voltak villongások; újabban is egy csapat NagyBánya körűi rabolt s visszatérőben 12 foglyot hozva magával, Zilahnak tartott. Egyik visszamaradt csapatjok hat kuruczra bukkant s miután lődözni kezdtek, a többi törökök is visszafordúltak s egy kuruczot levágtak, egyet elfogtak. Éppen ebben az időben Várad új basát kapott, Gürcsi Mehemedet — de ez a dolgon semmit sem változtatott: a csatározások csak úgy folytak, mint elébb,

3) s hogy újabb conflictus nem tört ki, azt fontosabb események bekövetkezése hárította el. IX. Theököly követeit jól fogadták a portán; a nagyvezér tárgyalt, értekezett velek s levelet küldött tőlök, melyben kifejezte, hogy meg van elégedve Theököly hűségével s szolgálatait meg fogja hálálni. Azt is közölték velők, hogy a folyó évi hadjáratra a budai basa neveztetett ki szerdárrá, s a főgeneralissal ez fogja közölni az utasításokat a teendőkre nézve.

4) S mialatt ez a változás készült, az erdélyi követek csak annyit tudtak meg, hogy a nagyvezér haragszik, s mikor Székely azt írta, hogy »hála Istennek, itt a dolgok lecsendesedtek«, már az egész be volt végezve. Nagyot hanyatlott az erdélyi diplomáczia Rákóczy óta, hogy ilyen nagy átalakulás, háta megett, tudta nélkül mehetett véghez. Most már Theököly is küldött kapitihát a portára, s mire Gálfi, az erdélyi bujdosók kapitihája bement, az ezt megillető praebendát a >) L. Törv. és Okiratok LXIY. a). 2) U. ott. LXIY. c). 3) Törv. és Okiratok LXV. <) Angyal I. 255. 1.