Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - VIII. 1681. febr. 17—márcz. 14.
kölyt Magyarország fejedelmévé, mert ez két év alatt beliódoltatja az egész országot. 1) Aztán a franczia barátságba vetett remény is meddőnek bizonyult be. Volt ugyan még franczia követ Erdélyben, az Akakiu helyébe kinevezett Du Vernay Boucauld, de már ez is külön érintkezett Tlieökölyvel, ki bár megtartotta az udvariasság külszinét, hanem a fejedelemmel szemben folyton követelőbbé lett. 2) Még rosszabb volt, hogy a portai követek — miután Székely László az adót beszolgáltatta s ekkor 7 kaftányt nyert 8) — nemcsak semmit sem tudtak elérni az ifjú fejedelem megerősítését illetőleg, hanem még egy új követeléssel is kellett küzdeniek: hogy a fejedelem a jövő évi magyarországi hadjáratban is vegyen részt. 4) A fejedelem január 17-ről február 17-re egyetemes országgyűlést hirdetett. 5) A magyarországi bujdosók az a fele, mely Erdélyben Apafi szárnyai alatt vonta meg magát, nem értett egyet ez időszerint még Theököly törekvéseivel, s nem volt hajlandó koczkáztatni Erdély pártfogását, melyhez hála is kötötte. Amint az országgyűlés kihirdettetett s Theököly törekvéseiről hírt vettek. Deésen febr. 11-én gyűlést tartottak s egy terjedelmes emlékiratban kifejtették megbotránkozásukat »gróf uramnak és társainak hazánk testi s lelki szabadságát bontogató indulatjuk felett« s kérték a fejedelmet, hogy az ő nevükben is küldjön kapitihát, hogy ezek is közreműködhessenek gróf uram igyekezeti elrontásában. 6) Amint a rendek összejöttek, nem a fejedelmi propositiók közt, hanem külön, tanácsurai által terjesztette elő a portai dolgokat. Híjában írták a követek, hogy a hangulat megváltoztatására s engedmények kicsikarására az országnak is segítni kellene a fejedelmet, a rendek hallani sem akartak róla. Megírták a követeknek, hogy pénzt ne ígér') Angyal I. k. 251. 1. 2) Törv. és Okiratok LXII. •') Török-Magyarkori Államokm. VT. 192. 1 4) Törv. és Okiratok LXI. h), i). 5) L. Törv. Okiratok LXIV. '•) Török-Magyarkori Állam Okmánytár VI. 208 s köv. 11.
