Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

azt mondván, hogy ő neki csak az császárhoz vagyon levele, itt azt hirdetik, hogy az békesség confirmálására jött volna. Az lengyel kapitiha izente, hogy ide az szállásomra jő. igen nagy beszéde vagyon velem, mindenekről informál. Az tolmácstól, Skellet uramtól tudakoztam, ha az német követ az békességet serio tractálja-e vagy nem; arra azt feleié, hogy igen frigide agit res suas, Fogarasit, az portai postát benn tartom, ha mi bizonos dolgot érthetek, mindjárt tudósítom Ngodat. Kérem az istenre Nagyságodat, az portai dolgokat semmire ne vélje, a mint írám Ngodnak, nem hiszem ürességét az jövendő hadakozástól is, mennit szenvedett az idén is, Ngod maga jól tudja, idején keresse orvosságát Ngod. írásomról alázatoson követem Ngodat megbocsásson kegyelmesen kérem. Adrianopoli 10. Decembris 1682. Nagyságodnak alázatos híve szolgája Gerőffi György mp. Az mi pedig kegyelmes uram az adó kölcsön való felkérését illeti, ha az kénszerítő nagy szükség nem készerít, az szegén hazának több kőtséget nem szerzetek; de ha az adót be kelletik adnom, egyéb remediomot nem találhatok, mert felesegen (így, e helyett félegesen) be nem veszik. (Eredetije az Erdélyi Múzeum-Egylet levéltára. (íál László : Carthophilacium. Tom. XY1I.) b) Nagg István kapitiha jelentése ugyan ez napról. (Megjelent Török-Magyarkori Allamokmánytár VI. k.) 0) 1682. decz. 13. Maurocordatus levele. Celsme princeps ac dne colendissime. Cum dnus Andreas Barcius hucusque in fulgidissima porta othomanica Celsnis Tuae residens ad patrios lares regrediatur, liisce plenis obsequio, et cultu literis meis devotionem meam erga ipsum singularem, et ad ofticia propensionem contestari liceat. Praedictus dnus residens cum per annum in servitiis ipsius sedulam operam impendent, atque integerrime functus sit munere suo, benigno ipsius conspe.ctu