Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

hogy az budai vezér eddig Budára, s urunk ő nga is alkalmasint haza érkezett eddig. Tegnap érkezett újabb postája az budai vezérnek, az mely az vezért Budához nem messze hatta és az hadaknak s urunknak ő ngának megfordulását hozta. Kassai András uramat én, kis asszonyom. Ngod parancsa szerint eddig is itt nem várakoztattam volna, de Skerlet uram tetszéséből kelletett az budai vezér tihája érkezése után való újabb tudósításától várnunk az vezérnek: tartván ő nga ellen való panasztól vagy válltól, melyben, istennek legyen hála, még eddig semmi nem hallatik és nincsen is, az mit mind Skerlet uram bizonygatásival erősít, s mind penig más Ngtknak jóakarói referálnak, melyben Ngtok megnyugodt elmével lehet. Az budai vezér illetlen kivánságit én itt az kikkel lehetett, az Ngtok jóakaróival megértettem, melyen csudálkoznak is, nem levén az portától semmi olyan parancsolatja, ezt penig nem úgy cselekedtem, mintha ellene panaszt töttem volna, hanem úgy, hogy szintén az budai vezér panaszt tött volna vagy tenne is, nem az urunk ő nga engedetlenségének vagy szófogadatlanságának tulajdnítsák. hanem az ő helytelen s illetlen kévánságának az ő be nem töltésének okának ismerjék és tudják lenni. Az Ngtok irásit én, kgls asszonyom, senkivel nem közlöttem mással, hanem Skerlet uraméknak, Ngtok szovával köszöntvén, az dolgot egészen megbeszéllettem, ő nga ajánlja szolgálatját Ngknak, istentűi etc. O nga azt mondja, hogy sokakkal vagyon conventiója, de senkihez olyan contidentiával nincsen mint Ngtokhoz (az minthogy bizony igaz is) melyhez képpest ha mit érthet, ezután is hírré tenni el nem mulatja ; Ngtoknak most levelet nem ír, mivel Ngtok is levelet nem írt ő ngának. Az kapucsi basa, mely Tököly uramnak az magyarországi elsőséget és athnamét vitte, még eddig, kgls asszonyom, meg nem érkezett; az magyarországi kapitihával én majd minden nap inkább együtt levén az kapun, én megvallom, kgls asszonyom, barátságosan beszélgettem s éltem vele, nem látván neki is semmi idegenségét. Tököly uramnak két rendbeli levelét hozták hozzá ezen az nyáron, egyiket írta táborban való indulások előtt, másikat penig írta házassága után, táborban való kiszállása és az kassai citadella megvételekor, melyeket az kapitihaja kezemben adott, s mind az két rendbelit ugyanakkor megolvastam magam, de azokban, kgls asszonyom, bizony emlékezet sem volt Ngtok méltóságos személye vagy hazánk állapatja felől, jóakarói penig itt ezen az kapun mások nincsenek, az budai vezér kapitihája és az vezér daliáinak egy had-