Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - VII. 1681. jún. 10 — 20.

Ezenkívül még a somlyaiaknak is voltak panaszaik, ezeket Vér György, a vár főkapitánya, terjesztett elő, s melyeket pontonként elintéztek.

1) A delegatio márcz. ]0-én fejezte be üléseit. VII. Bethlen Gergely május közepén azzal a hírrel lepte meg a fejedelemasszonyt, hogy Oláhországban széltiben beszélik. hogy »Erdélyben fejedelem változás lészen.«

2) A fejedelemasszony jót mosolyoghatott ezen a híren: pedig ott csakugyan széltében beszélték. A kegyvesztett Brankovics György Bukurestben lakott s midőn Páskó Drinápolyba ment, ő tartotta onnan hírekkel — és Páskó még mindig bízott és remélt. Mindent rózsaszínben látott s akárhányszor csalódott, nem vesztette el hitét. A mint a jedikulából kiszabadult, már volt Béldv helyett jelöltje: Csáky. A görögök, oláhok sokszor felültették, midőn jelöltje érdekében pénzért, közbenjárásért hozzájok fordult, s midőn meggyőződött, hogy »logofét, viszter, Skerlet, Panajot oly álnokul, hitetlenül cselekedtek, hogy nincs oly pogány, ki nagyobb mértékben édes hazánknak ártani akart volna«,

3) a görög »factoroktól« a törökhöz fordult, s újra bízott és remélt. De Csáky mellett Zólyomi sem mondott le követeléséről, s történt is ügyében némi mozgalom,

4) anélkül azonban, hogy annak akármi irányban is következménye lett volna. A porta szabad kezet nyervén az orosz háború befejezése s a béke megkötése után, komolyan kezdett arra gondolni, hogy a mit évek óta sürgettek az erdélyiek és a bujdosók, s a mit több ízben többé-kevésbé leplezve kilátásba is helyezett, ezúttal komolyan végrehajtja: oltalmába veszi a bujdosókat s erről kiállítja a sürgetett athnamét. Vajdának két bécsi és két konstantinápolyi útja ennek egyengette az útját. Míg egyelőre a jelenre csak nehánv száz L. Törvények és Okiratok XLVII. ») Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 132-ik 1. 8) U. ott 136. 1. «) Törv. és Okiratok XLVIII.