Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

esolta, liogy az réznek írjunk; én azért kgls uram egy levelet megpecsételtem, s arra csak breviter írjanak credentiát (sic!) az réznek, oda egyéb kgls uram nem kívántatik. Bizony dolog kgls uram, siettetni kelletnék mind az portára menő követeknek s mind oda fel, mert valóban rosz hírek járnak, kitől isten mind Ngodat s mind szegény hazánkot (kimaradt: óvja), melyeket Ngod Naláczi uramtól bőven megértheti, én penig míg élek maradok Ngodnak alázatos szolgája Mikes Kelemen mp. 1682. die 9. Maii, Megyes. Külczím: Az mlgos erdélyi fejedelemnek nékem jó kglmes uramnak ő ligának adassék alázatoson. (A M. T. Akad. könyvtárában őrzött eredetiről.) LXX. 1682. máj. 10. A szebeni tanács felterjesztése a fejedelemhez szekerek és vonó-marhák szolgáltatása ügyében. Mlgos fejedelem, nékünk természet szerint való kglmes urunk. Az Nsgod Fogarasból sub die 2, mensis Maji minekünk dirigált méltóságos commissióját alázatos hűséggel vöttük, melyben hogy kegyelmesen parancsol Nsgod, hogy az előttünk való hadi expeditióra universitásűl bizonyos számú szekereket és vonó marhákat azokhoz való speciticált requisitumokkal együtt és ad diem proxime affuturi mensis Junii Radnótiira szolgáltassunk, hasonló megalázásunkkal értettük ; melyre való nézve Nsgod méltóságos fejedelmi parancsolatját minden tovább való halogatás és Nsgod terheltetése nélkül effectuáltunk volna, de mivel (most több súlyos terheinket praetereálván) Nsgodtól speciticált szekereknek s vonó marháknak száma az tavalyiaknak numerusát felessel superálja, úgy hogy az iterata adózás mellett azoknak megszerzésekben való facultásunkban sine magna jactura igen difíideáltat: mely nyavalyánknak kegyes megorvoslását az jó istenünkön kívül egyedül Nsgodtól, mint természet szerént való kgls urunktól reménlhetvén, Nsgodat alázatos engedelmességgel kérjük. Nsgod mint eddig másokban, így az mostani casusban is méltóztassék hozzánk alázatos híveihez kegyelmes füleit hajtani, és ebbeli nehéz terheinket