Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

1682. FEBR. 3. 2-15 Kívül: Az erdélyi mlgos fejedelemasszonynak ő ligának, nekem kglmes asszonyomnak adassék. (A Nemzeti Múzeumban őrzött eredetiről.) k) 1682. febr. 3. Gyeröji György portai lcövet febr. 3-iki jelentése. Mlgos fejedelemasszony, nekem jó kglmes asszonyom. Az Ngod méltóságos parancsolatját elvöttem, mit parancsoljon, értem. Xgod megnyugodjék benne, lia lehetne, véremmel is igyekezném Ngodnak szolgálni, nemhogy elmulatnám innét való dolgairól tudósítani, ha olyat vettem volna eszemben, mivel mindeneket, kik bementek az fővezér eleiben, én fordítottam deákra. Az hadakozás dolgáról eléggé tudósítottam Ngodat, azt bizon el nem kerülhetjük, ügy látom, mert azt az porta föltette. Az mi az ifjú urunk confirmatióját illeti, tegnap audientiák lévén az fővezér tihájánál az ő nga nekünk küldött választételét praesentáltok neki; igérte Ngodhoz jóakaratját mindenben, mikor az ifjú urunk dolgát előhoztuk volna, azt feleié vala, kik ehhez az fényes portához folyamodtak, ha dolgok valamiben haladott is, de senkit szomorú válaszszal el nem eresztett. Ugyan tegnap estve behivatván az kapitihát Cordatust, (?) azt izente, hogy Ngodtól mennyire volna parancsolatunk, hogy az Ígéretben mehetnénk, azt tudatja az vezér tihája: mi megizentük, hogy az mi tefterünkben huszonötezer tallér vagyon felírva, többet Rákóczi György is nem adott, noha sokkal nagyobb volt az ország. Bizon kegyelmes asszonyom igen kívántatnék, Ngod tudósítana, mennyire mehetnénk el az ígéretben, mert ezek igen pénzszerető emberek, az muszkákkal való békességeket is már elérvén, igen felfuvalkodtak. Hogy félben hadjuk csak az ígéretért az ifjú urunk dolgát, mind Ngodnak, mind az szegény hazának veszedelmes, mert az szabad választásunkot egészen elrontjuk, mindazonáltal hagyom az Ngod bölcs itíletire, úgy legyen, mint akarja. Azt is megmondottuk, reánk ő nga sem az nemes ország nem vethet, semmi kedvek az hadakozásra nincsen. Az ország népe is, hogy adózzon is, hadakozzék is, lehetetlen. Erre ugyan nem felelt a tiha, de bizon, ha az német be nem küld követet és meg nem békéilik, az elmenetel meg nem máslódik. Ha az fővezérrel szemben való létünk megleszen, ott