Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

is penig kgls uram az vezér megindulásakor meg kellene indulnom és Drinápolvban kellene mennem, de ha Ngod kegyelmessíge hozzám nem járul, el nem mehetek kglmes uram magam erőmtől. Valamikor kgls uram az Ngod embere ide jű, mindenkor hírt tudakoznak az németek, lengyelek és az magyar hadak felől, hogy mit ír Ngod kgls uram, s hogy mondom, hogy Ngod kgls uram semmit sem ír, azon csodálkoznak, hogy az (viémeteJc) vagv csak az magyarok ríszérűl Ngod kgls uram hogv nem ír. Semmi egyéb bizonyos hír nincsen kglmes uram az melyről Ngodat tudósíthatnám. Az császárnak és vezérnek megindulása kgls uram líszen 18. vagy 1 9-a Octobris. Isten Ngodat kgls uram sok esztendeig éltetvén, tartsa meg sok esztendeig szegény hazánk megmaradására. Constant!nopoli die 9. Septembris anno 1680. Ngodnak kglmes uram alázatos híve Keezely András mp. Külczím: Az méltóságos erdélyi fejedelemnek ő ligának, nekem kglmes uramnak ő ngának. (Eredeti. Nemzeti Múzeum. Tunyogi-gyűjtemény.) V 1680. szept. Keczdi jelentése. Kegyelmes uram. Alázatosan jelentem Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak, hogy az fogarasiaknak elbocsátása után újalag lementeni az tolmácshoz ő ngságához s beszéllettem ő nagyságával. azon császár parancsolatja felől, melyen az váradiak mentenek volt Nagodhoz kegyelmes uram, az hódoltság dolga vígett, és hogv az lőtt volna az parancsolat, hogy mindenönnet ezentúl dézmát vegyenek, ne summát, s kérdettem ő nagyságátúl. hogyha azon parancsolat felől ő nagysága értett volna? de ő nagysága semmit sem értvén, annak utána, kegyelmes uram, kértem ő nagyságát azon, hogv végire menne ő nagysága bizonyoson, hogv ha innét az kapuról adatott volna az parancsolat, vagv csak az váradiak mestersége lőtt volna annak koholása, melyet az tolmács ő nagysága felvállalván, kegyelmes uram, az réz-effenditől tudakozta ő nagysága, az réz azt mondotta, hogy hírével nincs. Hivatván az vice-rézt. megparancsolta, hogy az könyvet