Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

azt sem tudom, soha attól fogva nálam nem volt, velem nem beszéllett, emberit, levelit nem láttam. Hanem közhírrel jiitt fülemben, hogy az ország adajának elkészítésekor, ott sokat mulatozván, adósságot sollicitált volna, kikkel hol mit csinált, beszéllett, én abban nem tudok semmit, azok szólhatnak felőle, akik közelebb voltanak az dologhoz, nem tudómnál tovább ebben a marteriában soha sem mehetek; kik legyenek Klgmes uram az én vádlóim, nem szükség nékem azt megneveznem, mert a magok cselekedeti napfényre hozta mindenekelőtt személyeket. Ezt megtapasztalhatja akármely jólelkű ember, hogy sem tavaly, sem az idén soha csak egy szóval is engemet nem mertek szemben vádlani, mert az igazságtalanságot nehéz a más fél jelenlétébe bepokróczozni. Vajha kglmes uram tavalyi esztendőbe a fiscus igazításban véteti vala végképpen az én dolgomot, hogy a Ngod méltóságos füleit sem terhelnék az én vádlásommal. s másoknak is világos példája lettem volna eddig, mert annak helyén megkívántam volna, hogy bizonyítsák rám, a mivel vádolnak, ha igaznak találtatik szavuk, megértem volna egy pallossal. De mivel csak hallgatással múlék el az akkori dolog, az bátorította a mostani igazságtalan vádnak is mondására. Folyamodom azért Ngodhoz mint kglmes uramhoz, mint ez hazában summus justitiariusomhoz, esedezvén a Krisztus érdemére, méltóztassék Ngod ilyen megnyomorodott beteg vén szolgájának igazságot szolgáltatni, ne adjon hitelt a mások háta megé titkon mondott vádaknak, ha ki mit tud, mondja szememben, annak helyén hallhassam az én vádlóimnak szavait, ha legitime convincáltatom, úgy terjeszsze isten áldását mindenekre, hogy nekem gratia ne adassék, hogy ha peniglen absolváltatom, mehessek tiszta orczával koporsómban. Mert kglmes uram valameddig ilyen igazítás nem lészen, soha az újabb-újabb hazugságnak formálásától az én ellenkezőim meg nem szűnnek, az Ngod istenes keresztyén füleit is szüntelen terhelik, úgy hogy majd alig marad egy emberséges ember az országban, az kinek személyét gyámságban nem egyenlítené az mostani csudás világ. Emlékezem arra a közönséges mondásra is Kglmes uram: Intempestiva excusatio plerunique reputari sólet pro tempestiva accusatione. De mit tudok tenni a titkon suttogó, csalárdon járók ellen, kételen kell kglmes uram előtt igazságos mentségemet megjelentenem, lehet talám, többekkel is vádolhatott valaki olyan igazán mint ezekkel, de akár mi legyen az ellenem való vádlás, s akárkitől származzék, nem kívánok kglmes uram egyebet a szemben szóllásnál s istenes igazításnál, ragaszkodván mindezekben a Ngod fejedelmi